Annak az

az egyszerű, megérdemelhetetlen, mindent felülíró ténynek az örömteli léte, hogy gyermekeink vannak, kitörölteti velem az összes mondatot, melyben esetleg szerepelhetnek olyan kifejezések is, hogy "csüggedten szemlélem", "életem romjait", "anyai türelmem és leleményességem látványos csődje okán", mert hogy születésükkel akkorára tágult a szívem, mint amekkora a világ, az nem is kérdés, de ennyi idő után tán megtanulok lassacskán önmagam felé is némi irgalmas nagyvonalúsággal viseltetni, és ez jó, nagyon jó, ( írom mindezt köszönettel annak a kilenc évvel ezelőtti megható napnak az emlékére, mikor harmadjára is valaki anyukájává válhattam.)