Ahogy a régi-új Ige is, amit a napokban hallgatok, énekelek hajnali imádság gyanánt, felemel. Csakis én tudom, milyen nagy szükségem van erre.
Egy kis ideig talán nem fogok tudni - talán nem fogok akarni tudni- ide írni, kisebbfajta jóféle kalandra készülök ugyanis, viszont... Említettem már? Mert ha nem, akkor most mondom, mennyire fontos nekem, hogy vagytok néhányan szerte a világon, akiknek számítok egy kicsit - tudom-tudom, embertől nem várható el, hogy nagyon és hogy örökké, de nagy köszönettel vagyok minden jó szóért, képeslapért, mindenért. Majd jövök.
(And in the meantime, don't be a stranger.)
Jó utat! :)
ReplyDeleteHiányozni fogsz, várunk vissza!
ReplyDeleteÉppen most fogalmazgattam magamban, hogy írni kellene arról egy bejegyzést, hogy gyakran távoznak a blogvilágból azok, akiket megszerettem, abbahagyják az írást végleg, vagy jobb esetben egy kis időre. Igen, vannak akiket megszerettünk, és hiányoznak, ha nincsenek jelen. Ez ugye természetes? :-)
ReplyDeleteA döntéseket persze tudomásul vesszük, hasonló esetben mi magunk is ezt várnánk el.Jó tudni, hogy visszajössz, és hiszem is, hogy így lesz. Veled leszek gondolatban, hiányozni is fogsz, de várlak, várunk is vissza.
Jó, hogy itt marad a blogod addig is!
Csatlakozom az előttem szólókhoz! :) Szép napokat! ♥
ReplyDeleteMinden jót, Márta!
ReplyDeleteso be it
ReplyDeletefantasztikusak ezek a képek, annyira lilás hangulatúak
és valahényszor erre járok majd az elkövetkező időkben ezt fogom látni
ezt köszönöm
Az elottem szolok mindent elmondtak.Eva soraival azonosulok nagyon,koszonom,hogy leirta,igy mar nem ismetlem ugyanazt :)
ReplyDeleteMinden jot kivanok,es marad a varakozas....
Szeretettel,
Eniko
remélem csak elutaztok, s azért!
ReplyDeletejó utat s majd várjuk a beszámolódat :)
nagy ölelés,
Hajnitól
...miért van az, hogy akkor találok rá egy KLASSZ blogra, amikor az "megszűnik" - remélem már most, hogy csak ideiglenes a szünet, addig is olvasom és csodálom a régebbi bejegyzéseket....
ReplyDelete...már most hiányzol nekem Márta...pedig még igazából nem is mentél el....de ahogyan Éva is irta...szerencse, hogy a blogod marad....és remélem te is hamarosan visszatérsz...
ReplyDelete...jó utat, és vigyázz magadra, mert tudod, hogy mondta a Kis herceg 'belőled csak egy van, mások többen vannak, ők könnyebben pótolhatók...'
Szeretettel gondolok Rád a távollétedben, és ma este megyünk Csikba, holnap ottleszek a Csiksomlyó-i búcsún, meglátogatjuk a Szüzanyát is, és ott is fogok Rád gondolni egy ima keretében...
(Hallottál ugy-e a Csiksomlyó-i zarándokhelyről??)
Üdv.
Piroska
Nagyon is kedves vagy számomra, megkockáztatom, hogy szeretlek. Köszönöm, hogy vagy!
ReplyDeleteSiess vissza!
ReplyDeleteNagyon titokzatos vagy! Én meg kíváncsi...:)
ReplyDeleteCsupa jót neked!
Piroska írt Csíksomlyóról. Én még nem voltam ott, de nagy vágyam egyszer elmenni.
ReplyDeleteNem tudom miért érzem, hogy...
Ó, Márta, de kíváncsi vagyok... nagyon hosszú időre mész? remélem nem... :-) Utazás ez, vagy másféle kaland? Érezd jól magad ott, ahol. amit, akikkel...amiért... Én is várom a "viszontlátást"!
ReplyDeletePfingstFerien van!!
ReplyDeleteAki megteheti és külföldön van az elutazik, mivel suli/ovi is csak szerdán kezdődik újra -> tehát jó hosszú 7vége van előttünk.
Sztem csak hazautazik Márta a családhoz s ezért nem lesz egy ideig, nah!
Ugye, Márta? :)
Hajnalka, én is kombináltam eleget, és ugyanerre a következtetésre jutottam!:-)))
ReplyDeleteÉva, láthatsz nálam fotókat is Csiksomlyóról....
ReplyDeleteRád is gondoltam tegnap ott:)
Hajnalka, köszönöm!
ReplyDeleteMárta titkolózik... :)
ReplyDeleteEzt szeretettel küldöm neked:
http://www.youtube.com/watch?v=vjncyiuwwXQ&feature=related
Megkockáztatom:nekem nagyon-nagyon és örökre. És meg kell tanulnunk ezt elvárni. Akkor meg is kapjuk talán:)
ReplyDeleteÉn tudom, hogy akar majd írni:) Nekem ezt tudnom kell....
Julia, bocs de ezt nem értem..."meg kell tanulnunk ezt elvárni"??
ReplyDeleteÉn továbbra is szünidőre tippelek, s a blog csak átmenetileg szünetel-pont emiatt! most állandóan egymásba érnek Németo.és Ausztria szerte a vallási munkaszüneti napok s az ember kis szabival még megspékeli lesz belőle egy előnyári szabadságolás...
itt nálunk is, Ausztriában pl.oviban szabadságolja magát egiyk pénteken az egyik, másik pénteken a másik óvónő, s akinek nagyon muszáj az viszi csak, so már vagy 3-4 hete hosszú 7végék egyfolytában... jövő csüt. is vmi vallási ünnep s szinte mki kivezsi csüt.után a pénteket!...
Tehát én reménykedem továbbra is, h nincs itt semmi hókusz-pókusz, Márta majd jön!
Márta mindenkit feltüzelt....úgy látom! Viszont nem kell mindig és mindent tudnunk....
ReplyDeleteAhogy írta a végén: " Majd jövök!"
Bárhol is van a világban és bármilyen kalandra készült, remélem már benne van a javában....!!!!!
Kedves Márta,
ReplyDeletevárom én is, hogy újra írj, mert írásaidból sokszor merítek erőt és hitet. Üdv: Márta Budapestről
Újraolvastam a bejegyzést, és azt hiszem, jól írtam. Én úgyanis úgy értem, hogy Márta érzi, hogy fontos számunkra, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültünk vele- de nem akarja azt az érzést kelteni, hogy ezt elvárja, vagy hogy mindenáron és sokáig fontos legyen. Nos én éppen azt akartam írni, hogy igenis, pozitív értelemben elvárhatjuk emberektől, hogy fontosnak tartsanak...én az írásokon keresztül annyi mindent kaptam Mártától, hogy cserébe tőlem elvárhatja, hogy számomra fontos legyen.:)
ReplyDeleteÉs be kell vallanom, még ha nagyon halkan is, hogy ha rólam van szó, elvonatkoztatva az eredeti szövegtől, rajtam igencsak segít, ha tudom, fontos vagyok embereknek, bizonyos embereknek, s ha még azt is tudom, hogy örökké...na akkor már érdemes élnem.
Belebonyolodtam? Meg kell írnom majd feleletben is, talán odatévednek, és jobban megértenek.
Üdv, Júlia
PS: Vajon, örül-e Márta, hogy itt vagyunk? :)
@VRJúlia
ReplyDeleteköszi, h leírtad, világos!:)
Márta!
látod, látod annyira fáj itt sok mkinek már a hiányod, h mindenféle értekezésekbe kezdünk :) mindennek van értelme, no lám, a szünetnek is!...:)
Várunk!!!
Köszönöm az éneket!!!!!!!!!♥
ReplyDelete