Sunday, July 8, 2012

Blue.

Az alkonyati fényben szokásosnál kékebb volt a tál, a kardigán, a kötény és a kedvetlenség.
A távolság miatt megszakadt barátságok bánata nem sokkal kisebb csak azért, mert gyermekszívet érint. Mi nők, mégis milyen szerencsések vagyunk! Bármikor elővehetjük a gyúródeszkát,  bármikor süthetünk egy kis szív alakú csokis kekszet. Nem sok ez, nem is kevés, annyira épp elég, hogy kicsit mégiscsak derüsebb legyen az este.

6 comments:

  1. ...és a vigasztaló csokiszívek sütését és annak gyógyerejét már korán megtanulják a kislányok az anyukájuktól.

    ReplyDelete
  2. Ez nekem is sokszor eszembejutott a napokban,hogy egy nő mennyivel könnyebben el tudja foglalni magát,milyen sokfélével,mint a férfinép.Bááár, ő előlük sincsen eldugva a fazék.és a férfiak nagyon tudnak főzni....

    ReplyDelete
  3. Együtt dobban anya-lánya szíve:)
    Csodálatos.
    Születnek igaz barátságok felnőtt korban?

    ReplyDelete
  4. :) Igen, az. Jó látni, hogy minden rendben lesz, meg fogja találni az útját, széppé fogja tudni tenni az életét.

    Júlia, biztos vagyok benne, hogy igen.

    ReplyDelete
  5. Ez a bejegyzés tetszett... sajnos már kora gyerekkorban vannak elválások, bánatok...
    A képek nagyon leíróak lettek :)

    ReplyDelete