annyi év után, mikor eszünkbe sem jutott nosztalgiázni, elmentünk megnézni, hol is kezdtük-végeztük annyi éven át az iskolapad-koptatást. A régi általános iskola kívülről megmaradt olyannak, mint amilyen a mi időnkben is volt. A líceum vöröses épületei viszont lassan, de biztosan válnak olyanná, mint aki senkinek sem fontos már. Egyedül a fák-bokrok hűségesek - velünk ellentétben -, s szépítenek meg gondozatlanságukban is mindent.
(Nem tudom, kinek mondjam el, - nem mondhatom el senkinek, mondjam hát el mindenkinek? - hogy köszönök mindent, amit itt kaptam. Panaszkodni, kritizálni, hiányosságokat emlegetni mennyivel könnyebb... Pedig ezek az alapok (is) tettek olyanná, amilyenek most vagyunk, s ha magamra különösképpen nem is, de az öcsémre nagyon-nagyon büszke vagyok.)
Amikor a betűket megláttam, tudtam, erdélyi:)
ReplyDeleteNagyot dobbant most megint a szívem, úgy örülök.
Márta, jó látni a képeket, azokon téged és a mi tájainkat.
Gyere még!!!
azt hiszem Zudor tanárbácsi nagyooon büszke lenne rád, ha olvasná a blogodat:)))
ReplyDeleteigenis lehetnél büszke magadra:)de jobb ez így,mi úgyis büszkék vagyunk rád:)))))
amúgy meg, én is csak hálával és köszönettel tudok emlékezni régi iskolánkra:)))))
azt hiszem Zudor tanárbácsi nagyooon büszke lenne rád, ha olvasná a blogodat:)))
ReplyDeleteigenis lehetnél büszke magadra:)de jobb ez így,mi úgyis büszkék vagyunk rád:)))))
amúgy meg, én is csak hálával és köszönettel tudok emlékezni régi iskolánkra:)))))
...igen jó dolog büszkének lenni vkire! testvérre, gyerekünkre, Férjünkre, bárkire!!, aki fontos s általuk kicsit többnek érezzük magunkat mi is, én úgy tapasztalom DE/ÉS a legnehezebb feladat pl.számomra, hogy itthon a gyerekkel eltöltött időre, évekre ugyanolyan büszke legyek, mintha több 100 sikeres munkahelyi projectem volna, szép karrierem és jó zsíros fizetésem pluszba :)
ReplyDeleteMilyen jol all nektek ott a padon!S mennyi zold!
ReplyDeleteElőjön a külcsín és a belbecs kérdése, az iskola kinézete és amit adott.
ReplyDeleteaz utolsó kép tetszik a legjobban. :) Én is szeretek nosztalgiázni. :)
ReplyDeleteAjaj...nekünk jövőhéten lesz a 20 éves osztálytalálkozónk. El sem hiszem! Aranyosak vagytok így együtt tesókáddal! Az én drága bátyám még mellém sem állna...de szeretjük ám egymást, csak olyan visszahúzódós fajta! szió
ReplyDelete