Un poco Adagio.

Szükség van egy menedékre, mikor odakint barátságtalan az élet. Egy olyasmi rejtekhelyre, mint meséskönyvek rajzain a falevél-esernyők, alattuk a kis tanácstalan bogarakkal. Nem olyanra, ami önvédelem okán jól elzár a világtól, hanem ami épp annyira erős és törékeny, mint egy gondolat vagy érzés, mely segít, hogy akármi is történik, közben figyelmes és formálható maradjak.

(A cím a Clementi-féle Sonatinéből van, annak örömére, hogy ma reggelre sikerült végigböngésznem az egész hosszú, gyönyörűséges kottát. Kérdeztem is Annácskától, hasonlít-e szerinte az én játékom mondjuk ehhez:

s ő némi gondolkodás után, végtelen jóindulattal azt felelte, hogy : Igen, egy kicsit...)