Sunday, September 16, 2012

Kezeink munkáját tedd maradandóvá.*

Az esték szomorúságát - mikor nyugtalanul gondolok életem újabb napjának újfent különösebb teljesítmény hiányában való elmúlására, - megtörik egyetlen, kicsi drága útitársammal való sétáink az erdőben, ahol kökényt és galagonyát is szedünk, meg csipkebogyóvesszőt, - a csipkebogyóvessző nagyon jó koszorúkészítéshez, könnyen hajlik! - hogy aztán hirtelen ötlettől vezérelve egyszerű őszi díszbe öltöztessük szegény, árva postaládánkat: hadd fogadja méltón eztán azon néhány jóbarát küldeményét, akik számára ok nélkül is fontosak és szeretettek vagyunk.

* (Zsoltárok 90:17)
dátum:

14 comments:

  1. KatalinSeptember 16, 2012 at 10:31 AM

    csodaszépséges:)

    ReplyDelete
  2. iriSeptember 16, 2012 at 11:41 AM

    Olyan meseses kepek!

    ReplyDelete
  3. MonikaSeptember 16, 2012 at 12:17 PM

    Gyönyörűszép!!!!!

    ReplyDelete
  4. GyöngyiSeptember 16, 2012 at 1:12 PM

    Ötletes :))

    ReplyDelete
  5. zafiramSeptember 16, 2012 at 2:13 PM

    Én a kötőjeles résznél ragadtam le. Nem tudom, segít-e, de nagyon megértelek és pontosan tudom miről írsz. Tudd, hogy maximálisan becsülöm, amit vállaltál a gyerekekért és a családért. Milliószor nehezebb utat jársz be, mint sokan, akik reggel munkába indulnak. Biztasson az is, amit nem én mondok, hanem azok, akik már túl vannak a kisgyerekes éveiken, hogy mindennél többet ér az idő, amit a gyerekeinkkel töltünk. Nincs nagyobb védelem, nagyobb életre készítés ennél!
    Remélem, nem tűnik zagyvaságnak, amit írok! Gondolok rád, Márta!

    ReplyDelete
  6. mártaSeptember 16, 2012 at 3:18 PM

    Jó, akkor én is megértelek és becsüllek téged, mint ahogy te is engem...:)
    Nem is a gyerekekről, családról van szó, annál már többre tudom értékelni magam, hogy ne tudnám, mit jelent mindez...Meg hát vannak még terveim...Inkább a személyes, csak engem érintő dolgokkal vagyok örökösen elégedetlen, mikor például nem használom ki igazán jól az időmet tanulásra, segítésre, imádkozásra, ezek a dolgok, melyeket nem kér számon rajtam senki, csak én magam.

    ReplyDelete
  7. PiroskaSeptember 16, 2012 at 4:15 PM

    Olyan szíved - lelkedből beszélsz mindig, Te Márta...őszintén megfogalmazod az örömödet, de ugyanakkor bánatodat, bánkódásodat is....éppen ezért....szeretek hozzád betérni...

    Szép őszi napokat kívánok Nektek...

    ReplyDelete
  8. ÉvaSeptember 17, 2012 at 11:12 AM

    Olyan kevés kell a széphez, a jóhoz...

    ReplyDelete
  9. N.September 17, 2012 at 3:43 PM

    Pontosan értem, hogy miről szól ez a bejegyzés... Hát nem a csipkeágról, az biztos...

    ReplyDelete
  10. martaSeptember 17, 2012 at 10:14 PM

    Szeretünk,Márta..és ezt sose felejtsd el!!!..Megszerettünk...

    ReplyDelete
  11. ÉvaSeptember 18, 2012 at 12:11 PM

    Minden nap többször idevezet az utam, hiányérzetem van, ha nem.:-)

    ReplyDelete
  12. mártaSeptember 18, 2012 at 12:44 PM

    Ez teljesen elképeszt mellesleg. :)
    Köszönöm.

    ReplyDelete
  13. Hajnalka NagySeptember 18, 2012 at 3:33 PM

    de szép.......

    ReplyDelete
  14. KatalinSeptember 22, 2012 at 6:12 PM

    annyira szép a postaládád:)))))))))

    ReplyDelete