Friday, November 9, 2012

A mai napból azt a

- képet viszem magammal, ahogy a negyedikes kislányok rám várnak órák után, (hátha őket is hazaviszem véletlenül...) de mivel késtem két percet, leültek a táskájukra s kötögettek
-  zenét viszem magammal, ami töredezett, lassú értelmet nyer az én ujjaim alatt is, s egyszer, nagyon sokára majd elmondhatom, bár senkit sem érdekel, hogy zongoráztam Muzio Clementi összes Sonatine-ját
- néhány németül olvasott verssort viszem magammal, melyek mindig eszembe jutnak, ha reggelenként kinézek a gyönyörű, novemberi ködben álldogáló almafánkra:
    Ich trauer nicht,
    ich rufe nicht,
    ich weine nicht -
    alles verfliegt
    wie weisser Rauch aus Apfelgärten.
   (Sergej Alexandrowitsch Jessenin, ford. Swetlana Geier)

dátum:

6 comments:

  1. ÉvaNovember 9, 2012 at 10:51 PM

    Nagyon szépek a lányok. Ez a vers pedig olyan, amit lehet magunkban morzsolgatni idegen és anyanyelven is.
    Jeszenyint nagyon szeretem.
    A képek? Mint mindig a maguk egyszerű valójukban természetesek és igazak.
    Semmi beállítás, hatásfokozás. Úgy szépek ahogy vannak, ahogy megláttad őket.

    ReplyDelete
  2. VRJúliaNovember 9, 2012 at 11:01 PM

    SOHA ne mondd, hogy senkit nem érdekel!
    Szeretettel...

    ReplyDelete
  3. mártaNovember 9, 2012 at 11:08 PM

    Jaj, jó, tényleg gyerekes.. :))
    (kihúztam)

    ReplyDelete
  4. MágiNovember 10, 2012 at 7:32 AM

    A lányaid gyönyörűek (Te magad is:).
    Én viszem a képeid is....

    ReplyDelete
  5. VRJúliaNovember 10, 2012 at 3:09 PM

    Egész jól működünk :))

    ReplyDelete
  6. CiripbogárNovember 14, 2012 at 9:43 PM

    micsoda hosszú hajú szépségek lettek a lányok!
    Jó lehet itt lakni, mező szélén, erdő mellett.

    ReplyDelete