Köln óriási, a hozzám hasonló falusi lányok meglehetősen elveszettnek is érzik magukat benne. Mindenkinek zene van a fülében, nyomogatni-nézegetnivaló a kezében - s mint rengeteg külön kis világ lebegnek egymás mellett az emberek, a másik felé irányuló bármiféle figyelmesség hiányában. Végig attól féltem, elsodródnak mellőlem a gyerekek. Ők is, én is túlságosan megszoktuk az erdők-dombok szabadságát.
De az épületek!
De a Dóm és a Rajna, s a múzeumok!
A könyvesboltokat pedig kérlek szépen, szívfájdalmam mérséklése okán, egyáltalán ne is emlegessük...
ajaj, ti jól elkirándultatok - 1 nap volt csak az út, vagy nem?
ReplyDeleteÓ, képzeld, egyszer régen a város megismeréséről írtam a szakdolgozatomat! :-) de tényleg...
ReplyDeleteAztán falura költöztem.
S a te szemden keresztul nagyon szep!
ReplyDeleteNem volt egy nap az út...hála az autópályáknak.
ReplyDelete:)
ReplyDelete