Egy boltban apróságokat veszünk magunknak s másnak, aztán már a vonatra várva az állomáson, két kezembe veszem egyik duzzogó kis copfos arcát, ( aki valami szebb, nagyobb ajándékra vágyott,) s szentbeszédet tartok: "Őrizd meg mindig, leányom, az egyszerűséget."
Kinevetnek, én is magamat, pedig igazam van.
Nincs olyan év,hogy ne látogatnánk meg.Következö ki-rándulásra ajánlom Aix-la-Chapelle (Aachen) -t.Valamivel kisebb,de annál hangulatosabb.
ReplyDeleteOh ezek a csaladi "csendeletek".Talan mindennel felernek!
ReplyDeleteDe birom, hogy "szentbeszédet" tartasz ...:))
ReplyDeleteÉs igen, igazad van!!!
Az én lányom is annyit duzzog az utóbbi időben, úgy látszik ez valami életkori sajátosság és természetesen az ajándék nálunk sem elég s elég jó soha...
ReplyDeleteAmúgy köszi a magokat :))
Reméltem, hogy hullámvölgy után jön a hullámhegy blogírásban, és többet kapunk tőled. Most itt a 3 írás, mind a 3 "Mártásan" finom, gondolatra gondolatot ébresztő, az igazság egy-egy szelete, melyhez többször visszatérünk, mert annyira egyszerűen tiszták.
ReplyDeleteKedves Márti, az is nagyon jó hogy ilyen őszi szomorkás időben is elmentek kirándulni :)Szép helyeken jártok! :)
ReplyDeleteÁldott vasárnapot nektek!
De szép ez az egész! :)
ReplyDeleteCsak nem azt akarod mondani, hogy itt jártatok a "mi kertünk alatt"?
ReplyDelete:)
ReplyDelete