kedvenc rajzfilmem egyre több motívuma kezdené átszőni napjainkat, mióta beköszöntött a hideg s a Mici mindenféle agyafúrt trükkel* iparkodik - mindannyiunk legnagyobb vígságára és bosszúságára - benti macskává avanzsálódni, de is lehet persze, hogy csak képzelődöm.
* merő, megható nézés az udvar közepéről, nehogy elmulassza azt a pillanatot, mikor a szorgos gazdasszony - énénén! - kitekint véletlenül a konyhaablakon
megható, hajlításokkal tarkított nyivákolás az ajtó előtt
a kanapé megható elfoglalása
megható pózok és pislogások, mikor ki akarjuk rakni a szűrét
beteg gyereknek való megható dorombolás
megható mérgelődés, ha zongoraszó zavarná álmát
Itt a kis betegünk, jobbulást kívánok neki.
ReplyDeleteFrakk és a macskák pedig örök imádatom részei, és mások cicáinak megnyilvánulásai is.:-)
Nekem nincs.
Veszélyes bejegyzés... a lányommal (2,5 éves) rögtön meg kellett nézni a mesét. :) Nekünk kutyánk van, aki üldözi a macskákat; egyszer fél éjszakán át ugatta a szilvafát, pedig a macska már rég nem volt sehol.. :)
ReplyDeleteNem, nem képzelődsz. Ezek ilyenek :) És olyan jó, hogy ilyenek...
ReplyDeleteDe aranyos! Ugye, bemehet? ;)) Lééégyszi-légyszííí! :)
ReplyDelete:)
ReplyDeleteAz én cicám, Özsömér, most éppen azt játsza, hogy a helyemre telepszik, van neki is, és ott alszik el! És felháborodik, ha felszólítom, menjen a helyére!:))
ReplyDelete:))))))
ReplyDeleteNagy sóhaj!!!!és vágyódás cica után.....Elfordítottam a fejem és úgy néztem,hogy aki alszik,az te vagy,vagy valamelyik Kisasszonykád?:)
ReplyDeleteUgye milyen nagy a hasonlóság?
ReplyDeleteTe is beteg lettél? hová lettél, hiányzol
ReplyDelete