Lassan véget ér ez az adventi út, s ez a reggel is Micivel, kávéval és Szentírással, a kissé rongyosra olvasott Lukács evangéliumával kezdődik. Mint Mária, szeretném én is megőrizni a szavakat szívemben, így menni tovább.
Köszönöm, hogy velem jöttetek, útitársakként. Köszönöm a jó társaságot.
Idén nagyon hamar, talán már harmadika körül elértem a mélypontra, mikor úgy éreztem, nem kellett volna elindulni, nem tudok mit mondani, üres és jelentéktelen vagyok. Egy egészen apró és véletlenszerű (nekem nem az!) történet emelt fel. Egy külföldi blog adventi játékában nyertem egy csodálatosan szép kis kerámiatálkát, nagyon hasonlót ahhoz, amit épp nézegettem a karácsonyi vásárban, de nem volt elég rá szánható pénzem. Az ember nehezen vesz saját magának szép dolgokat. S akkor arra gondoltam, ha a sok-sok név közül pont az enyémet húzták ki, az nekem azt üzeni, hogy:
az élet jó,
s én (és mindenki) elég értékes vagyok ahhoz, hogy jó dolgok történjenek velem.
Micinek és nekem még mindig könnybe lábad a szemünk, ha ez az egyszerű, igaz gondolat eszünkbe jut.
Szép negyedik gyertyagyújtást!
Szeretettel kívánok Neked és családodnak Áldott, Békés Karácsonyt! Köszönöm a sok szép bejegyzést! :)
ReplyDeleteKedves Márta,
ReplyDeleteköszönet a sok szép bejegyzésért.Mindenikben volt egy mondat,egy szó,mely mindig ugyanott és ugyanakkor hatott.
Sajnálom,hogy lassan vége...
Békés,szép ünnepet kivánok Nektek,
szeretettel,
Enikő
Az adventi időszak csodálatos, és nekem minden áldott nap nagyon fontos ajándéka volt az adventi kalendáriumod. Hidd el!
ReplyDeleteMinden szösszenetnyi apróság, és minden szó, melynek súlya is volt eljutott hozzám. Naponta csemegéztem, elmélkedtem rajtuk, többször is visszajöttem olvasni vagy a képeket nézegetni.
Én adventot a te blogod miatt is vártam és várom.
Békés és áldott legyen a karácsonyotok, és köszönök újra mindent.
A 3. képen rajta van a ház, amelyben éltek? Nem kell rámutatni melyik, csak érdekel.
ReplyDeleteÁtböngésztem a blogot, melyben nyerted a kerámiatálkát, és megtaláltam azt a bejegyzést is.:-)
Most már megyek dolgomra. Kint ónos eső esik, és nekem hamarosan el kell indulnom.Most feldíszítem a fát, ne maradjon holnapra.
"...nem tudok mit mondani, üres és jelentéktelen vagyok."
Ezt pedig lehet sürgősen elfelejteni!:-)))
csodálatossá tetted a várakozás napjait, nagyon fontosak voltak számomra (most is) a napi "szösszeneteid",
ReplyDelete(gyönyörű a tálkád: megnéztem), jól áll neked,
mint minden ami értékes
nálunk hófúvás van, ki sem dugom az orrom,
Különleges vagy és értékes. Milyen jó, hogy ezen a blogon keresztül én is megtapasztalhattam egy részt ebből. Hálás vagyok neked, nemcsak az írásaidért, hanem a továbbgondolásokért is, azokért a reggeli pillanatokért, amikor a bögrémmel kiállok az erkélyre és beszívom a friss levegőt, vagy elrendezek egy csokrot az ablakomban. Kint esik a hó és béke van, még ehhez is hozzátettél valamit, mert képeket hoztál a te környezetedből.
ReplyDeleteRáadásul felteszem a karácsonyfára a tőled kapott horgolt hópelyhet.
Szívből kívánok neked és családodnak szép, áldott ünnepet!
Márta
Köszönöm, hogy veled tarthattam minden nap.
ReplyDeleteKöszönök minden egyes bejegyzést, mondatot, érzést,a lélekbehatoló, elcsöndesedésre késztető átadottakat. Hadd ne legyen vége, hisz tálentumod van ám rá, s állandó várokozásban, adventben élünk, nem igaz?
ReplyDeleteLegyen számotokra a karácsony Lábhoz-ülős, fény(é)ben járó, a Forrásból való mély örömökkel teli,
szeretettel,
Rita- egy hűséges olvasód
Ne haragudj, hogy nem írtam megjegyzést- egyszerűen olvastalak, és örültem annak,amit hoztál:) Érdekesen szép volt ez az út. Legyen hozzá meghitt, szép ünneplésetek...mindennel, ami hozzá tartozik, ami belefér, ami odavaló.
ReplyDeleteŐszinte szeretettel.
Kedves Márta, ismeretlenül is nagyon köszönöm neked és boldog, áldott ünnepet kívánok szeretettel!
ReplyDelete"Eleg ertekes vagyok ahhoz, hogy jo dolgok tortenjenek velem." - ez megint nagyon szep... Kedves Marta! Igaz ugyan nem ismerlek, de nagy szeretettel gondolok Rad. Boldog karacsonyt!
ReplyDeleteKöszönöm!
ReplyDeleteÉva: nincs ott a ház, azok a völgyben levő házak. :)
Köszönöm a választ!:-)
ReplyDeleteKöszönök Neked minden adventi napot, szót, gondolatot. Elérkezett a Szenteste, az út, mely lehet, először nehéznek tűnt, gyönyörű volt. Áldott, fényes karácsonyt kívánok!
ReplyDeleteKöszönöm szépen!
ReplyDeleteAz élet jó! Az élet szép! Az élet értékes! Minden egyes élet vmilyen formában, hiszem! :)
ReplyDeleteKöszönöm az összes adventi ablakocskát, amin keresztül bekukkantást engedtél sokunknak s így a mi szívünk is csordultig...legfőképpen szeretettel! <3
nagy ölelés érte!
Hajni
Én vagyok az, aki nem tudja megkülönböztetni a hegyet a völgytől!:-)))
ReplyDeleteKedves Márta! Lassan két éves lesz ez a bejegyzésed. Én egy augusztusi, hideg, esős hajnalon olvastam. Háromszor, vagy négyszer. Mert újra és újra olvasni és hangosan kimondani akartam, hogy az élet jó és megérdemlem, hogy jó dolgok történjenek velem. Velem is. És más, számomra fontos emberekkel is. Nagy köszönet érte ♥
ReplyDeleteKedves Márta! Lassan két éves lesz ez a bejegyzésed. Én egy augusztusi, hideg, esős hajnalon olvastam. Háromszor, vagy négyszer. Mert újra és újra olvasni és hangosan kimondani akartam, hogy az élet jó és megérdemlem, hogy jó dolgok történjenek velem. Velem is. És más, számomra fontos emberekkel is. Nagy köszönet érte ♥
ReplyDeleteÉn köszönöm!
ReplyDelete