eddigi legforróbb napjából 5 órát alvással, 9 órát autóvezetéssel - s ebből 5 órát gyakorlatilag dugóban való álldogálással és araszolással -, 7 órát pedig nem tudom mivel töltöttem. Főzés, locsolás, pakolgatás, na de hét órán át? A maradék 3 órából egy fél órát tartott az az általam éppen magánüggyé nyilvánított történet, ami miatt az egyik kisasszonnyal Erlangenbe utaztam, a hátralevő 2 és fél órát pedig a kellemest a hasznossal való összekötés jegyében városnézéssel töltöttük. Megnéztük a botanikus kertet - elnézést, de botanikus-kert-rajongó vagyok... -, megnéztünk néhány utcát és megnéztünk egy önfeledten fürdő verebet a szökőkút vizében.
Nem érdemes egyébként számolni az órákat, mert mindig túl keveset alszom.
És túl hamar telnek el egyetlen életem értékes napjai.
De ha már ilyen gyorsan, lehetne-e, hogy mindegyikben legyen valami kis értelem, valami kis maradandó, valami kis önzetlen? Légyszí.
Jó néha számbavenni az órákat. Így sokkal könnyebb megtalálni azt a kis értelmet, azt a kis maradandót, azt a kis önzetlent, ami mindig adatik, de néha észre sem vesszük.
ReplyDeleteSzép nap, szép képek.
Jaj az utolsó képet imádom!!! Tündéri mosoly!! Minden jót nektek Márta!
ReplyDeleteolyan a blogod nekem, mintha üzenetet közvetítenél, az én életemhez iránytű
ReplyDeleteMinden amit irsz maradando,minden keped lenyugozo, s foleg nagyon szeretem a rolad keszulteket, s tedd hozza : nem szeretk dicsergetni(de ahol nem lehet megallni!!!!) de ez mar Isten aldasa!
ReplyDeleteMikor végigpörgettem a képeket, a lánykádat alaposan megnéztem, mert figyelem, ahogy nőnek.Végül a fehér rózsás, ajtós képnél időztem hosszan, majd megnéztem még egyszer a többit is.
ReplyDeleteMostanában a napokat számolom, az órákkal nem foglalkozom, mert már szünet van.Azt csak a munkahelyen szoktam, mikor már nagyon elég, ami néha ott van. Mert van ilyen.Aztán minden elmúlik.
Zeit ist kunst.. hm. szép gondolat.
ReplyDeleteKöszönöm nektek!
ReplyDelete