vettük észre, (mert a leglehetetlenebb időpontokban is képesek vagyunk nekivágni az erdőnek), de másnap a rádióban is bemondták, hogy rajzanak a szentjánosbogarak. Németül Glühwürmchen, vagy ahogy mi mondjuk: glűvürmtyen. A glűvürmtyenek a világ legközönségesebb, kis fekete-barna bogarai amúgy, nappal. De aztán! Ha leszáll az est! Ha leszáll az est, s az erdő ösvényeit csak halkan világítja meg a Hold, jobbra-balra benézve a sűrű fák közé meseországot lehet látni a többszáz apró, repkedő lámpás fényénél, s ez nálam jóval kevésbé poétikus kelekótyát* is csodálattal töltene el, én mondom.
*A kelekótyát a tőlem megszokott udvariassággal csakis magamra értem. Mert "nem találok szavakat magamra". **
** József Attila, (Keltezetlen töredékek)
Gyerekkoromban mennyit gyűjtöttünk befőttes üvegbe! Mostanában nem látom őket.:(
ReplyDeleteMár nagyon-nagyon régen láttam szentjánosbogarat.A gyerekek kicsinyek voltak és a Balatonnál voltunk.Nekem mesebeli kis lámpásos bogárkák.:)
ReplyDelete"s az erdő ösvényeit csak halkan világítja meg a Hold" - jajIstenem, ez milyen szép. A fotód is, nagyon!
ReplyDeleteglűvürmtyenek:-)
ReplyDeletePár éve láttam meg ezeket világítás nélkül, hát, egészen elcsodálkoztam.
Remélem, sokak tanácsát megfogadod és olvashatjuk egyszer ezeket a bejegyzéseket kötetben is.
A szentjánosbogarakat én is nagyon szeretem :) Nyár elején, amikor este nagy vihar volt, néhány bogárka vizesen odaragadt egy bokor leveleihez a kertünkben. A nappaliból néztük őket, és amikor villámlott, hirtelen sokkal fényesebbek lettek. De tényleg!
ReplyDelete:) idén nyár elején láttam életemben először szentjánosbogarakat az éjben... mi is azt éreztük a lányommal gyerekesen rácsodálkozva, hogy meseországba csöppentünk.
ReplyDelete