olyan jó korán kelni, mert ilyenkor egyáltalán nem kell, és olyan jó kávét főzni a csendben, felét még úgy forrón felhörpinteni, majd felhúzni az esőnadrágot, a piros kockás gumicsizmát, aztán kimenni a harmatos dombra, lehasalni a fűbe és csak nézni, hogyan ébred a reggel. Felfelé és mindenfelé határtalan a tér. Az elnyílt pittypangok, a kis semmilyen fűszálak, amik mellett máskor figyelmetlenül el - mind csillog és ragyog, én is ragyogok, s egy felcsillanásnyi időre elhiszem: minden lehetséges.
Ezért is járok ide, hogy ilyeneket olvassak, és légies képeket nézzek.
ReplyDeletejaj, köszi, köszi!!
ReplyDeleteugye milyen szépséges az apró pici fűszálak pici harmatcseppjeinek ragyogása, én soha nem látom viszont a képeimen ezt a varázslatos csillogást, de hiszem, TUDOM, hogy ott van :)
ReplyDeleteÉn is, én is, én is....
ReplyDeleteNekem is tegnap voltak olyan pillanataim....
Szép hetet kivánok....és köszönöm soraid...
Szeretettel,
P.
Gyönyörűek a képek, megint!
ReplyDelete