egy röpke hét leforgása alatt másodjára olvasom különböző helyeken a kérdést, hogy : Hahó, nincs itt senki, emberek?! Mármint a blogvilágban. - csak annyit szeretnék mondani, hogy hahó, de igen, én itt vagyok, ugrálva integetek éppen, s lengetem a kockás kendőmet. Maradok is, fészbuk ide vagy oda. Tudom, hogy mind kevesebben olvasnak, de most ez az általános tendencia, s engem ez nem bánt. Nem sok elvárásom van egyébként sem, ami van, inkább csak magam felé, és még a gyerekek felé is lenne az a reménytelen követelődzésem, hogy pakoljanak el maguk után, miután naphosszat alkotnak ezt-azt. Ez utóbbit csupán csak azért, mert a történetemben én királylány szeretnék lenni, s nem naphosszat zsörtölődő boszorkány.
Amúgy semmi különös. Ritkán süt ki mostanság a Nap, de amikor! Akkor aztán! Ősz van, s a napok pont olyan hosszúak, mint amilyenek. A mindennapok kemény héját át-áttöri időnként egy ismerős gondolat: ezzel a kis darab múlandó életemmel, - és mindenki a magáéval - hordozói vagyunk a végtelennek. Erről szól a meghívás, engem ez lelkesít, valami ilyesmi lenne a feladat. Erről írok és fogok írni, míg világ a világ.
Hahó! Hahó!
Jó tudni, hogy nem a nagy sötétségbe hahózunk, mert a végtelen súlyát is csak az bírja el, aki látja a maga Armenjeit. :-))
ReplyDeleteHasznos! :) Örülök ennek a bejegyzésnek! :) Csak így tovább !!! Egyébként mindegyik írás nagyon felemelő !!! :)
ReplyDeleteIgazán örülök, hogy maradsz, remélem, még jó sokáig! :)
ReplyDelete:) Ölellek.
ReplyDeleteKérdeztem egyszer, megismernél-e, mert a te kedvedért még regisztrálnék is...aztán nem tettem meg, mert itt vagy, és különben is elérhető, nekem így jó.
A blogvilág meg ugyan hogy zárna be- én még csak most kaptam rá az ízére. persze rám jellemző, hogy nem vagyok eléggé korszerű, de attól ennek még mennie kell előre. Én legalábbis kitartok.
Te meg nem írsz elég sűrűn. legalábbis nem annyira, ahogy én olvasni szeretném.
Ezeket mind tudtad:)- szóval üdvözöllek.
Haho, irj is! inkább többet... mert többször is olvasnálak! :)
ReplyDeleteNagyon tetszik, ahogy és amit irsz (bocs, nincs - vagy nem találom a hosszú i-t). Szóval csak "visszahahózók" neked, hogy, itt vagyok, egy az olvasóid közül... :)
ReplyDeleteEgy Kornis Mihály interjúrészlet a 2009-es őszi Lettre folyóiratból (74.szám)
ReplyDelete"Na most az az érdekes, hogy az internet olyan időszakát éli, mint a Vadnyugat a 19. században. Most születik az Új Egyesült Államok. Szó nincs a neten még kultúráról, az csak duma –, pénzről, nagy pénz leszakításáról van szó, az van indexre téve, és az az origója mindennek, de műveltségnek, minőségnek, tisztességnek, se semmi nagynak az úgynevezett közösségi portálokon még nyoma sincs. Szól a bendzsó, működnek a különböző köpködő kocsmák, kuplerájok, másutt a virtuális hóhérlegények, és… szóval rettenetes. De a világhálón máris vannak több mint tehetséges névtelen írók is, a maguk kicsi és gyéren látogatott webhelyein, a jövő öko-Edisonjai és Kafkái, akik az életüket több mint tisztességesen igyekeznek megfogalmazni, föltalálni és elveszejteni, tulajdonképp a szentekhez illő nyitottsággal. Az internet hatalmas közösség, ez a világ legnagyobb nyitott, dekanonizált közössége, épp azért létezik itt a tényleg tiszta jó szöveg is."
forrás, a teljes interjú
Jelentem én itt vagyok,mindannyiszor örömmel...
ReplyDeleteÉs nem tudsz annyit irni,hogy rádunnék.
Milyen szép most is a mindennapok kemény héját...rész.
Enikő
Az utóbbi időben tényleg lanyhult a kedv.
ReplyDeleteVajon miért?
Mostanában nekem sincs nagy kedvem blogozni...mármint másokat szívesen olvasok, de én magam ritkán írok...vagy mutatok...
ReplyDeleteDe téged mindig szívesen olvaslak, még ha nem is hagyok megjegyzést :o)
És számomra királylány vagy! :o)))
(én pedig zsörtölődő boszi...mert a rendrakással nálunk is gondok vannak...)
Itt tiprakodom mindennap, hátha van új, csak nem vettem észre. :-)
ReplyDeleteÉs olyan megnyugtató, hogy lengeted a kockás kendődet!
ReplyDeleteRégen kommenteltem, nagy ajándék, hogy egyszer észrevettem a blogodat.
ReplyDeleteAmi a fészbukot illeti, az is hozhat jót ám: kiváncsi voltam, mit is raktál ki kedvenc filmjeidnek. A hétköznapi mennyországot nem ismertem. Megnéztem, csodaszép prédikáció az egész film, köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet rá.
Anna
Ha nem voltam egyértelmű, akkor azt akartam mondani burkolva, de azért érthetően, hogy gyakrabban is szívesen olvasnálak. :-)
ReplyDeleteFacebookot nem nagyon szeretem, de van haszna is.A blog után jön nálam, ha sorrendet állítok fel.Más a célja, annak megfelelően kell használni.Az valahogy gyakorlatiasabb, a blog, emberközelibb érzelmileg számomra.Aki beszédesebb, az blogos!:-)
ÁMEN!!!!
ReplyDeleteHahó ,hahó! Visszalengetem a kendőmet.:)Az enyém csipkés.:)
ReplyDeleteKastanie!Hogy lehet téged elérni????
Én is a királylányt választom:)))
ReplyDeleteHAHÓÓÓÓÓ!!!
ReplyDeleteA MINDENSÉGHEZ MÉRD MAGAD!
Csak írj!!!!
Hahó, én is itt vagyok akkor is ha nem szólok :))
ReplyDeleteInnen is egy hahó :)
ReplyDelete(szoktál még szaladni? most olvastam el újra a félmaratonos posztod, szeretném én is elkezdeni, ha nem is az edzést, de a lélekápoló futást)
Tőlem is egy sokszoros HAHÓÓÓÓÓ....én is MINDIG itt vagyok, de legtöbbször nem hagyok nyomot magam után...inkább a Te irásiad hagynak nyomot az én lelkemben :)))
ReplyDeleteEzerszeres hála és köszönet értük!!!!
szeretettel
P.
Tőlem is egy sokszoros HAHÓÓÓÓÓ....én is MINDIG itt vagyok, de legtöbbször nem hagyok nyomot magam után...inkább a Te irásiad hagynak nyomot az én lelkemben :)))
ReplyDeleteEzerszeres hála és köszönet értük!!!!
szeretettel
P.
Millió ölelés mindenkinek! De tényleg. Ez nekem most nagyon jól esett.
ReplyDelete(Dundacska: igen, szoktam, én sem merném állítani, hogy edzek, de úgy azért az utolsó cseppig kipréselem magamból, amit lehet. És igen, erősíti a testet is, a lelket is. Hajrá!)
Én már készülök az adventi kalendáriumodra, mert az nekem minden évben várt ajándék. Illetve nem is egyes számban írom, mert egészen biztos vagyok a többi olvasód egyetértésében!:-)))
ReplyDeleteEgy-egy sor, kép is a nap melengető része, ha ennél bővebben kapunk az még jobb!:-)
De Éva, még csak szeptember van! :))))
ReplyDeleteÓ, hogy mennyire reményt adóak tudnak lenni a mondataid... de ezek a fénnyel átszőtt semmi kis füvek ugyancsak, olyan tűnékenyek az őszben, mint mi, és mégis, bennük ragyog az egész teremtés...
ReplyDeleteNem tudok én sem ráunni az írásaidra, és a képeidre sem. Mind ugyanarról beszél szinte, amit naponta jó hallani, olvasni, gondolni, ahhoz, hogy legyen bennünk életöröm.
Márta, nem baj, hogy szeptember van, bennem egész évben megvan az igény az adventi kalendáriumodra. Meg aztán az az igazság, hogy biztosítani is szeretném az élményt ilyen "furmányos", egyáltalán át nem látható módon módon:-D, hogy emlegetem már jó korán, hogy meggyőzzelek!:-)))
ReplyDeleteAkkor erről ennyit!
Hahó! A netmegvonást próbálgattam az elmúlt napokban... sikeresen. De ma hétfő van, és muszáj volt Mártát olvasni :) Rosszul esett volna, ha nem írtál volna. Örülök, hogy folytatod... 5 és fél év Márta olvasás után nem tudnék csak úgy lemondani róla... :)
ReplyDeletehahó, de jó látni Téged, ahogy integetsz, és elmondani, mennyire fontosak nekem a mindennapi gondolataid, szinte minden mondatodat legszívesebben a falra írnám, hogy lássam mindig, ha elcsüggedek.
ReplyDeleteMi az, hogy nem olvasnak? Én, kérem szépen, itt vagyok, folyamatosan érdeklődöm, csak épp nem követelőzöm :-)))) Szóval vigyázat: Figyelek!
ReplyDeleteSzeretettel:
Ilona
Szia Márta!
ReplyDeleteÉn is itt vagyok, én is olvaslak, csak csendben és magamban, de mindig visszatérve...
Néha gondolatban veled sétálok és teázok.Remélem nem baj... Noémi