Mi nők a következők miatt szoktuk szégyellni magunkat: a szarkalábaink, a szeplőink, hogy göndör a hajunk, hogy nem göndör a hajunk, hogy kövérek vagyunk, hogy soványak vagyunk, hogy csak háziasszony, az ősz hajszálaink miatt, a nemkívánatos szőr miatt, hogy van diplománk, hogy nincs karrierünk, hogy van akcentusunk, hogy butaságokat beszélünk (mert összekeverünk két hasonló szót mondjuk), de csak jóval később döbbenünk rá. Mi nők egyszerre írunk önéletrajzot és ragasztunk albumba képeket a csodálatos évekről, mikor majd' belegebedtünk a mindennapokba s egyáltalán nem volt időnk fényképezésre, meg semmire se. Mi nők igényesek vagyunk, mindig akarunk valamit, majd sírva fakadunk pont akkor, mikor semmi értelme. Másnap reggel bedagadt szemekkel ébredünk. Mi nők ráérünk mindenre, aminek semmi látszata. Fárasztóak vagyunk. Mi nők nem adjuk fel. Igenis megyünk futni ma is, közben belehalunk és maximumon hallgatjuk a rockzenét, majd hazaérve gyorsan ebédet főzünk hét személyre. Majd elmegyünk szedret szedni a gyerekekkel az erdőbe, és főzünk egy kis üveg lekvárt karácsonyra. Az edényt nem mossuk el azonnal, majd hosszasan súroljuk lefelé az odaszáradt maradékot. Tudjuk, melyik gyerekünknek van szüksége rengeteg minőségi időre. Mi nők sokat kínlódunk feleslegesen, jódolgunk van, éjjelenként sokat gondolkodunk, viszonylag rengeteget olvasunk, nehezen tanulunk, hamar felejtünk, gyönyörűek vagyunk és elég jó a humorunk.
Mi nők. Csak ennyit akartam mondani.
Milyen igaz, egytől egyig.
ReplyDeleteKedves Márta- én ide rendesen önbizalom-növelő gyakorlatra jövök. Köszönöm:) !
ReplyDeleteJaj, nagyon tetszik. Meg is osztanám, ha lehetne:)))
ReplyDeleteTeljes mértékben egyetértek! Szivemből szóltál...:)
ReplyDeleteKöszönöm!!!
Egyszerűen csak jó olvasni Téged! köszönöm, üdv. Márta Budapestről
ReplyDelete:)
ReplyDeletejó volt, és örülök, hogy ismered a Chapman-féle szeretetnyelvet:))
ReplyDeleteHát ez nagyon jó írás (már megint) :-)
ReplyDeleteTe éled és adod a minőségi időt!
ReplyDeleteEz eppen eleg, merthat ezt nevezik tehetsegnek, hogy ilyen egyszeru, mindennapi szavakkal kifejezted az elet oly mely dolgait.Gyongyszemeket irsz!Mikor foglalod egybe(ezt csak ugy kerdeztem)
ReplyDeleteKozben gyonyorkodom ebben a harom tevekeny kislanyban!
Ezt nagyon-nagyon viccesen fogalmaztad,jót derültem minden során,köszönjük neked,mi NŐK!!!
ReplyDeleteNagy igazság amit írtál :))
ReplyDeleteMagamra ismertem én is jó pár dolgot :))
Igen, ahányszor idejövök, megállapítom, hogy hasonlóan érzek és élek.
ReplyDeleteNagyon jóóó! :)) Köszi!
ReplyDeleteJaj, Márta! Erről "hogy butaságokat beszélünk (mert összekeverünk két hasonló szót mondjuk), de csak jóval később döbbenünk rá" van egy vallomásom :D Amikor kérdezted egyik virágom nevét, nagy meggyőződéssel alítottam, hogy Magnólia (pedig elég kétkedően néztél). Hát, nem az... hanem Gardénia :))
ReplyDelete'Zsike
Köszönöm, Márta....csodálatos, hogy mennyire magamra ismertem a soraidban, gondolataidban...Lehet, hogy hasonlitunk?...
ReplyDeleteIsmered Gary Chapman könyveit te is...az 5 szeretetnyelv...
Köszönet és hála soraidért...
Szerettel,
P.
Ennyi komment a világon nincs, amennyit most kaptam! Köszönöm!
ReplyDelete(Zsike: én elhittem azért, hogy az magnólia :))))
Köszi, ez pont nekem íródott. Mennyire igaz...
ReplyDelete:) sóhaj sóhaj
ReplyDeleteigen, igen..ahogy mondod
ReplyDelete