Én ezt nem így képzeltem, de mégiscsak az a helyzet, hogy vannak elviselhetetlen napok. Mikor mindahányan, minden szinten és minden lehetséges kombinációban élhetetlenné tesszük egymás életét, én is persze, - de habitusomból adódóan inkább csak a békességet akarom kitartó, hiábavaló próbálkozással, mindenáron megtartani, míg csak úgyis össze nem törik végül, hogy vele együtt összetörjön kicsit mindig a szívem is. Aztán lassacskán megszelídülünk és megnyugszunk - mindahányan, minden szinten és minden lehetséges kombinációban. Leülhetünk szépen megenni a levest, és senki sem fog talán sértődötten elrohanni az asztaltól ma már.
Itthon én csak én vagyok, te pedig csak te. Csak a család. És lehet, hogy csak a család, de legtöbbször mégiscsak ez az egyetlen rendelkezésre álló társaság. Elég jó társaság, egyébként és szerintem.
Mindenesetre, megelégelvén a levegőben röpködő, egymás fejéhez vagdosott kemény szavakat, egy szép, idillikus advent délutánon kitaláltam egy mindenkire vonatkozó házi feladatot: gondolkozzunk el egymás jó-ságán is. Nem túl könnyű penitencia. Milyen kár, hogy sokkal könnyebb megbecsülni valakit, aki egyébként jó messze van, és sosem fogja őszinte szeretettel magához ölelni a borzas fejünket reggelenként. Egy befőttesüvegben gyűjtögettük egy ideig a kis cetliket, majd tegnap felolvastuk őket. Szép volt.
(A legnagyobb bók pedig, amit valaha leánygyermektől kaptam, így hangzik:
Te mindig gondoskodó vagy, sőt, néha még cool is.)
érdekelne, hogy miket írtak a lányok a cetlikre :)
ReplyDeleteveszekedni hogy szoktak? magyarul? :D
elképedek sokx én is, h az én kicsi gyerekeim is sokx miket bírnak mondani egymásnak....olyan szókapcsolatokat ollóznak össze, hogy csak forgatom a szemem, és nem konkrétan káromkodásról van szó, de sértő dolgok..
Lehet, hogy születik egy poszt a blogomban arról, hogy bőgtem egy cukrászdában tegnapelőtt, és ráadásul még így közönségem is volt.:-) Nem minden tökéletes( az a ritkább),de aztán helyre kell hoznom/hoznunk. Ha más nem kezdeményezi, akkor én, és általában én teszem meg! makacs a környezetem.
ReplyDeleteÚjra köszönöm az írásod, advent igazi ajándéka mindegyik.
Még kérek én is pár mondatot a cetlikről, ha lehetséges.
cool:)))))))))))))
ReplyDeleteemlékszem a cetlis befőttes üvegedre, és annyira örülök, hogy ilyeneket olvashatok, mert így biztosan tudom, hogy ti is EMBEREK VAGYTOK:)))))
ReplyDeleteCool! :)
ReplyDeleteigen, egyszer fenn, egyszer lennebb.... de így szép az életünk... s egy lopott kifejezéssel kívánok neked is "kívül belül mindenrendbent" :)
ReplyDelete:) Azt hittem, csak itt, pedig tudom, hogy nem.
ReplyDeleteNekem nehéz visszazökkenni, és nem is szeretem, amikor zsörtölődünk...és sajnos nem is én vagyok, aki a békét leginkább generálom.
Köszönöm.
De jó ötletet adtál most a jó-ság gyakorlásához!
ReplyDeleteKöszönöm szépen!!