2.

Múlt héten leesett a világnak ebben a sarkában is az első hó.

Épp egy hosszú séta kellős közepén történt, ha nem csal az emlékezetem, márpedig nem csal, mert bizonyítékom is van róla: egy fénykép, rajta az első hó, és én, boldogan, mint egy tejbe esett friss labdarózsa. Annak a békéjét, amint a végtelen erdők-mezők közepén állva nézzük a csendes, lassú hóesést, szóval ezt lenne jó magunkkal vinni a télbe, ami itt nálunk sohasem egyszerű, a végtelen hólapátolások, az autóval a  hegyről való visszafele csúszások, az elszigetelődés, a délután rendszeresen leereszkedő sűrű köd miatt.
A hozzám hasonló félős lányok ó, de könnyen elfelejtik, hogy mindig csak a következő lépéshez kell némi bátorságot összeszedni. Az sohasem lehet mentség, hogy nehezek a körülmények.

Csak elindulni kell, menni az életen át, egy életen át,  egyszóval é  l  n  i  -  s legfeljebb kicsi lámpást gyújtani, ha túl sötét az út.