Thursday, February 13, 2014

Valentin nap alkalmából, ami holnap lesz.

 Olvasom a könyvem, -  György Dragomán: Der weiße König - közben már két A4-es oldalt teleírtam eddig sose hallott szavakkal, közben reménytelenül felsóhajtok:
- Jaj, mennyi szót nem ismerek még!
- Mondd inkább így: jaj, mennyi szót ismerek már!

Annak apropóján mondom, hogy idős - beteges - nem idős - nem beteges szomszédok, ismerősök, a gyerekek tanárai rendre páciensekké válnak sajnos:
- Inkább legyél nagyon gondos az összes betegeddel, sose lehet tudni, melyikről derül ki, hogy például ő a  lányod fizikatanára...
- Inkább ők legyenek nagyon gondosak az összes lányommal, sose lehet tudni, melyikük lesz a betegem...


14 comments:

  1. nem egészen értem: lemaradtam: a férjed vmi gyógyító?orvos? pszichológus? eddig azt hittem valamely egyházban dolgozik...


    (biztos nem fogsz válaszolni)

    ReplyDelete
  2. ( De válaszolok: orvos. Nem is olyan sokára pedig belgyógyász szakorvos.)

    ReplyDelete
  3. :)) Ő mindennek a színe, én meg a fonákja.

    ReplyDelete
  4. de milyen jó ez a megfordítós játék, itt kuncogok magamban, és tényleg beválik,
    szupi, köszi:)))))

    ReplyDelete
  5. :DDDDDDDDDDDDD

    színe és fonákja:)))))))))))

    ReplyDelete
  6. Igen, így van ez, sose lehet tudni, kinek a gyerekét fogom még tanítani, sose lehet tudni, melyik szülőnek szorulok még a segítségére... (apropó a nőgyógyászom egyik volt anyuka a csoportomból :) )

    ReplyDelete
  7. Ez valószínüleg így van, de akkor is egy fonák gondolat, amit színéjére kellett fordítani.
    (A betegek viszont mindig nagyon örülnek, ha egy olyan "kiszolgáltatott" helyen, mint a kórház, ismernek valakit, mégha csak ismerős ismerősét is...)

    ReplyDelete
  8. A fehér király remek regény szerintem. Magyarul olvastad?

    ReplyDelete