Odakint

köd telepszik a tájra, idebent lassan fütyülni kezd a teáskanna: készül a szokásos délelőtti termosz mentatea.
Összeszedem magam innen-onnan. A szétdobált ruhákkal, a reggeli tányérokkal, a maradék kenyérdarabkákkal együtt megérkezem én is valami elfogadható rendbe, megállok két lábbal a földön,  majd elindulok.
Lassan, nagy vargabetűs kitérőkkel, de elszántan haladok, lett légyen szó bármiről az életben.
Felülről határ a csillagos ég, alulról Isten szigorú, jóságos keze.
De most, ebben a pillanatban, elég lesz csupán csak ennyi, merthogy többre nem is futja:
tölteni egy csésze forró teát, majd elkezdeni olvasni agyonjegyzetelt finánckönyveimet,
egyik lapot a másik után,
történjék bármi.