Egészen

rövid tétovázás után a kitartó, hideg eső ellenére is elmentem túrázni, ( s nyilván szinte senki sem jött el, aki ígérte volt,) csak hogy - a közben eltelt gyönyörű, keserves évek után, mikor se idő, se erő azon tűnődni, ki vagyok s mit szeretnék különösképpen nem volt - szóval csak hogy eszembe jusson: én pont ilyen vagyok, ugyanaz a rég nem látott, kedves személy a lassan hömpölygő idő túlpartján, akit őrzök a szívemben, s akit egészen különleges pillanatokban, csak úgy, a mindennapi élet mindennapi gesztusain túl is - csak ami most éppen van: főzöm a tejbedarát vacsorára, melegítem a kakaót, segítek befesteni a kartonkutyát,  megengedem, hogy itt aludjon a kisbarátnő - kicsit bemutathatok a gyerekeknek, nem lehengerlő dolgokat persze, de ragaszkodom hozzá, hogy tudják: az édesanyjuk olyan lány volt, aki szeretett nagyokat járni odakint a zuhogó esőben...