Fontosak a leglehangolóbb helyzetben is felcsillanó pillanatok, egy-egy nem mindennapi gesztus tőlem vagy tőled vagy valakitől, akiből ki sem néztem volna. Ezen pillanatokat én észreveszem, megbecsülöm és összekötöm: egyik ponttól a másikig, fonallá sodrom, gombolyaggá gombolyítom, s ha elég hosszú lesz, meleg sálat kötök belőle az egész világnak - majd mire lehull az első hó, s megfagynak odakint az elhervadt virágok.
De ha egészen praktikus akarok lenni, márpedig akarok, azt is fontos tudni, hol vannak az erdőben a legszebb bodzavirágok. Csak annyit szabad szedni, amennyire szükségünk van - maradjon szép a bokor is, jusson belőle másnak is. Szárított bodzavirágból főzök mostanában teát, a kertben van citromfű, a konyhaablak párkányán egy cserép menta, végül citromkarikával ízesítem.
A gyerekek mézzel édesítik, én egy kis Hermann Hessével.
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteS hogy mi a fontos? Talán valóban az, hogy legyen egy fél óránk, amikor tudatositunk(hosszú, de itt most nem működik, bocs), szóval legyen fél óránk...
ReplyDeleteNéha én is azt gondolom, hogy az egész világnak tudnék-szeretnék nyújtani valamit- aztán valahogy meggondolom rendszerint magam. Ezen még gondolkodnom kell:)
Köszönöm, hogy a legszebb virágszálak célba érnek. mert akarjuk:)
Oh, te Márta... Nem találok szavakat...csodás, hogy te mi mindent elő tudsz "kotorni" a tarsojodból :)
ReplyDeleteHála és köszönet érte!
P.
Hát tényleg olyan egyszerű: a leglehangolóbb helyzetben is felcsillannak pillanatok, egy-egy nem mindennapi gesztus (akár magamat ajándékozom meg vele, akár mástól kapom)... csak észre kell venni, fel kell gombolyítani, és megkötni vele a nagy puhaságot, ha jönnek az igazi nagy bajok:)))
ReplyDeleteHát tényleg olyan egyszerű: a leglehangolóbb helyzetben is felcsillannak pillanatok, egy-egy nem mindennapi gesztus (akár magamat ajándékozom meg vele, akár mástól kapom)... csak észre kell venni, fel kell gombolyítani, és megkötni vele a nagy puhaságot, ha jönnek az igazi nagy bajok:)))
ReplyDeleteAmit legjobban sajnalok, hogy ezek a gyongyszemek csak minket(virtualis vilag)gyonyorkodtetnek, s nincs egy konyvbe szedve, hogy masokat is feluditsen,s megerezzek mennyo szepseg rejlik a mindennapokban , ha van aki szavakba ontse azokat!Koszonom Marta!Olyan jo , hogy megosztod velunk is!
ReplyDeleteIsmét elgondolkodtattál... Én többnyire fázis késéssel élem meg a szép pillanatokat. Ott és akkor nem becsülöm eléggé. Ezt még tanulnom kell. Jobban megélni a jelent. Hogy többet adhassak cserébe. Az idő múlása emeli ezeknek a pillanatoknak az értékét.
ReplyDeleteTegnap kezdtem olvasni a Demian-t. Hesse nagyon sokat tud adni.
Legszebb blog <3 <3
ReplyDeleteBennem is megfogalmazódott már többször is, egyszer is írtam ide úgy emlékszem, hogy milyen jó lenne kézben tartani, könyv formájában, a SZÖSSZENETEKET! Bennem van egy olyan félelem is, hogy ez a virtuális világ nem örök, a könyvet pedig örökre megtarthatnám és mindig újraolvashatnám!
ReplyDeleteMégegyszer köszönet Márta soraidért, gondolataidért!
Szeretettel,
Piroska
✿
ReplyDeleteÚgy érzem sokszor, hogy el tudnám olvasgatni a soraidat egész nap...és átmelegednék tőle... :o)
ReplyDeleteTúl kedvesek vagytok. Köszönöm!
ReplyDelete