Van öt nap szabadságom.
Minden szó jelentése, így a szabadságé is relatív, de akkor is: jól hangzik. Az utóbbi hetekben csak mentem-mentem, egyik időponttól a másikig, tanultam, vizsgáztam, leautóztam többszáz km-t, főztem, csomagoltam, belefáradtam. A gyerekek is belefáradtak mire múlt hét elején végre hozzánk is megérkezett a vakáció - de annyira, hogy reggelenként csakis ágyba szervírozott, olvasás közben elfogyasztott kakaó és melegszendvics után volt erejük felkelni. Esténként málnát szedtünk az erdőben. Aztán összecsomagoltuk az összes sátrat, hálózsákot, miegymást, s elmentek nagy bátran táborba, ki ide, ki oda, én pedig kölcsönadtam az összes nem régimódi pólómat s az összes új, csíkos zoknimat, mert például kenutáborban (Canadier - Survival - Tour!) szükség lehet némi száraz pótöltözékre.
Hiányoznak. Nem a zoknik. Zoknira úgysincs szükségem, mert szabadságon vagyok és reggelenként mezítláb megyek végig a harmatos füvön, hogy enni adjak a macskának.
:) Jó pihenést- érzem, ezt is különösen tudod művelni. Mesélj majd róla.
ReplyDeleteS milyen édes lesz a vége, a szabadságé, amikor visszakapod őket.
Már az első nap annyira tudnak hiányozni nekem is a gyerekek,amikor mamás - tatás hétvége van pl., hogy repűlni - szárnyalni tudnék feléjük...Beleívódnak az ember csontjáig - velejéig, a néha kibírhatatlanságukkal együtt :)
ReplyDeleteszépet hoztál ma is...
Köszönöm :)
Biztosan szépen telik majd ez a pár nap, a hiányokkal együtt is. Szép szabadságot neked! :-))
ReplyDeleteGyönyörű tiszta a tekintete!
ReplyDeleteHat akkor ” egyutt” toltjuk a szabadsagot.Nekem is a kissebbik unokak hianyoznak.
ReplyDeleteAzert a kepeid aranyos lanyaidrol szolnak!
Mesélj, hogy telnek a napok?
ReplyDelete