Lehetne - földrajzilag nagyon is - mindig ötszáz mérföldnyire lenni az otthontól.
Lehetne mindig csak elvágyódni - mindig éppen csak onnan, ahol vagyok.
Én ezt azért nem tehetem meg, mert a hely ahol születtem, ahol felnőttem és ahonnan eljöttem, szóval ez a hely kötelez. Kötelez, hogy szeressem ezt a világot és otthon legyek benne, bárhol vagyok. Hogy ami rossz, ne vegye el az életkedvemet, hogy ami jó, ne tekintsem magától értetődőnek.
Mondom anyukámnak, milyen kopott, lehangoló lett ez a város. Mondja, - igen? Nem is vette észre.
És akkor kissé megszégyenülten vettem a kamerámat, vettem a gyerekeket, és elindultunk, hogy megmutassam - ez mindenem amim van, nem adhatok nekik mást -
kopottságában is milyen szép, lehangoltságában is milyen bátor ez a város.
Mert igaz:
Beauty is in the eye of the beholder.
A szépség ott lakozik mindig, - ott van az otthona - a szemlélő szemében.
azt hiszem iszonyat nagy fegyelem, és elkötelezettség kell ahhoz, hogy ne tudja kilúgozni a "szemet" (lelket) a lehangoló élettér látványa...
ReplyDeletenem tudom, meg lehet-e tanítani a gyerekeinket annak a szeretetére, ami sivárabb, kétségbeejtőbb, ami annyira távoli attól az evidens-szépségtől és "gazdagság"-tól, amiben jelenleg laknak...
hacsak nem így, ahogy te teszed, és ahogy te élsz, és éled meg ezt a helyzetet, talán akkor nem annyira unalmas, hogy nem hogy wi-fi nincs, de talán még vezetékes víz sem...
Nem tudom, ezért nem is akarok véleményt mondani, a szülőföldje mindenkinek szent, különösen, ha elmegy onnan
Hunyadi Kastély, ahol voltatok????
ReplyDeletePiroska, a régi szobám ablakából egész életemben pont ráláttam a kastélyra. Az egyik képen látszik ez az ablak, ahogy most a kastélyból ráláttam...Nagyon szép most a kastély, sok új tornyot felújítottak és megnyitottak...
ReplyDeleteMindent meg lehet szokni.
ReplyDeleteCsak azután tűnik lehangolónak valami, ha már megszoktunk valami kevésbé lehangolót.
Oh, te Márta! Csodaszép!
ReplyDeleteTemesvári egyetemista koromban egyszer a párommal, hazafele jövet, meg szerettük volna nézni ezt a kastélyt, de sajnos már zárva volt! Este 6 után értünk oda. Azóta is készülünk oda, megnézni!
Gyönyörű képeket hoztál, egy új / más világot!
(És milyen közel voltál)...
...és tényleg szép! :)
ReplyDeleteNekem (is) gyönyörü minden :-)
ReplyDeleteA legfontosabb, amit adhatunk a gyerekeinknek, hogy megtanítjuk nekik: mindenben van szépség, csak meg kell azt látni. Ahhoz pedig néha szívvel kell látni, néha vággyal vagy akarattal, nem mindig csak a szemeinkkel.
ReplyDelete
ReplyDelete„...Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. .”
Radnóti Miklós: Nem tudhatom -részlet
Nagyon jólesett végignézni a képeket :)
ReplyDeleteSajnos sokat változott a város, én is meglepődtem, de az emlékek úgyis megmaradnak :)
Gettó talán sok helyen akad a világon...itt van bőven, de láttam Brüsszelben is.
ReplyDeleteValami okkal van a nyomor is...
És egészen másként látjuk a dolgokat határok- különböző, nem csak földrajzi határok- különböző oldalairól szemlélődve.
Ez melyik város?
ReplyDelete