vannak vidékek, ahol nagy piros vájlingban mosogatom a tegnapi - jó barátokkal megosztott - vacsora után félrerakott edényeket,
vannak vidékek, ahol apu közben kis fadarabokat csiszol a műhelyben, s csak néha szólunk egymáshoz, mert ő se beszédes meg én sem,
vannak vidékek, ahol a csodálatosan habzó mosogatólére azt találjuk mondani, hogy:
"íme, az élet habos oldala!"
vannak vidékek...
Óh, te Márta...Megríkkatod az embert ....
ReplyDeletenagyon vártalak már...minden nap benéztem és vártalak...
Szeretem ezeket a vidékeket, amelyről ma írsz. Jobban mint bármi mást....
Jó, hogy újra itt vagy és írsz :)
Vannak vidékek, ahova hazavárnak minket...
ReplyDeletevannak :)
ReplyDeleteés milyen jó, hogy vannak
:)
ReplyDelete...vannak vidékek, ahova feltöltödni jár az ember, eröt gyüjteni...
ReplyDelete...érezzétek jól magatokat OTTHON!
„...Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága...”
ReplyDeleteRadnóti Miklós: Nem tudhatom -részlet