"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Monday, September 15, 2014
A nyáron
szedett dióból kenyeret sütöttünk végül, diós kenyeret mégpedig. Mert a mindennapi kenyér, a mindennapi öröm s a mindennapi mindenféle - ami a túlélésen túli élethez szükséges - nem sültgalamb. Sohasem magától értetődő, hogy egyszer csak ott van frissen, szeretettel elkészítve a konyhaasztalon.
Kell hozzá 200 gr dió, amit egy serpenyőben kissé megpergelünk, de nem nagyon, mert akkor keserű lesz. Kell hozzá 1 kg liszt, 2 csomag száraz élesztő, 20 gr só, 3/4 liter langyos víz - ezekből tésztát gyúrunk, végül hozzáadjuk még a pörkölt diót és két kanál olíva olajat. Másfél órát kelesztjük, majd még egyszer összegyúrjuk, formálunk belőle két kenyeret, tepsibe tesszük és 20 percig ismét kelni hagyjuk. Előmelegített sütőben 200 fokon 1 órán át sütjük.
Aztán.
Szeretem az új IKEA katalógust. A magyar szöveget - A hétköznapok mindennél fontosabbak - ugyan nem annyira, nem mintha én jobban le tudtam volna fordítani, de németül sokkal szebbre sikerült: Jeder Tag ist der wichtigste Tag. Ja, hogy a berendezési tárgyakat kellene benne nézegetni...hát én először a szövegeket szoktam, mindenütt. Most is három szép mondatot keresek a magam készítette három kis jegyzetfüzet első lapjára: útravalónak kellene a holnapi tízórai mellé. Kezdődik az iskola.
Jó mondatokat pedig bárhol lehet találni. Bárhol.
Egy bizonyos lobogó hajú kisasszony pedig, aki legszívesebben egyben átugraná az összes iskolás évét ami még hátravan, pont egy IKEA mondatot kap mindenesetre, szeretettel, későbbi megértésre:
Minden egyes nap a legfontosabb.
Köszönöm a mindennapi útravalót!
ReplyDeleteez de jólesett most, ez a bejegyzésed, és egy olyan szavadat is többször elolvastam, mint rég elfelejtett kedves emlékre bukkanásként: a PERGELEM nagyanyám anyukája (dédnagyim) mondta ezt, amikor megpirított valamit)
ReplyDeletenem tudom pontosan miért, de valahányszor umla blogján járok, mindig eszembe jutsz
ReplyDeletehttp://umlasovka.blogspot.hu/
Semmi sem magától érthetődő. Sokszor a legegyszerűbbnek tűnő dolgok megteremtése mögött rejtőzik a legkeményebb munka. Hasonló dologról írtam ma én is: http://superwomanatwork.blogspot.sk/2014/09/otthon-erzes-pakkok-utak-egyebek.html
ReplyDeleteSzép.
ReplyDeleteSzép.
ReplyDeleteA mindennapi útravalót, Nálad mindig megtalálom!!!
ReplyDeleteKöszönöm!!!