idő után sem unt meg blogot írni, nyilvánosat, s tele is tűzdelni jól-rosszul sikerült fotókkal
- az vagy nagyon exhibicionista (aki az idegen szavak szótára szerint nem más, mint valaki, aki szereti a belső énjét, stílusát minden áron megmutatni a külvilágnak),
- vagy annyira hálás mindenért, ami az életéhez tartozik, - még saját magáért is, még akkor is, ha csak nagyon ritkán szerepel a kamera másik felén - hogy ezt csak így tudja megköszönni.
Köszönöm.
mi köszönjük.
ReplyDeleteOh, te Márta, árad belőled a béke és a nyugalom! Olyan jó látni Téged! Még ha ritkán mutatod is meg magad :)
ReplyDeleteVégtelen hála és köszönet van bennem a blogod iránt!
mégis a legmeghatóbb, hogy igazából a kisnagylányról szólnak a képek, ahogy fut feléd- ahogy csüng rajtad, mint kicsi korában -és ahogy együtt szaladtok
ReplyDeletenagyon szép képek
♥
A béke és nyugalom tényleg nagyon találó! Köszönet érte. :)
ReplyDeleteErre mondják, hogy sugárzik belőletek az öröm!
ReplyDeleteMég annyit! Meg ne und a blog írását, mert az nekünk nagyon rossz lesz!Én el sem tudom képzelni a napokat a blogod nélkül. Egyszerűen szükséges.:-)
ReplyDeleteA hálát ki kell mondani. Ki kell mutatni, ki kell fejezni. Mindenki a saját eszközeivel teszi. A tiéd a blog, s ebben az a csoda, hogy általa sok más ember életében is rámutatsz apró dolgokra, amik kincsek, amikért hálásnak kell lenni.
ReplyDeleteÉn is köszönöm! :)
ReplyDeleteÁldott napot és hetet kívánok Nektek!
én is köszönöm (köszönlek:)
ReplyDelete(közben épp a Halleluját hallgatom... ideillik:)
Gyönyörü képek! Hálás lehetek, hogy olvashatlak, képeid láthatom. Köszönet!
ReplyDeleteA problema az ,hogy fotoid nagyon jol sikerultek,s blogod ajandek szamunkra
ReplyDeleteKedves Márta!
ReplyDeleteNem rég kezdtem olvasni a blogod (pár napja csak), de eléggé megérintett, és nagyon örülök, hogy rátévedtem. Tényleg nagyon szép és békés itt minden, a képeidet nézegetve komolyan jobb kedve lesz az embernek. Remélem, sokáig olvashatom, nézegethetem még. :)
Szép napot!
Keltaleány
Szia Keltaleány!:)
ReplyDeleteKöszönöm nektek!
Hálásan köszönjük a belőled felénk áradó derűt!
ReplyDeleteMárta olyan jó lenne könyvben, papíron olvasni téged! Beleszagolni a könyvbe, lerakni ide-oda, tudni, hogy ott vár az ágy mellett..
ReplyDeleteKöszönöm én is, hogy (így) láthattalak!:)
ReplyDeleteHát igen,,Ritkán irok kommentet..de most nem birtam ki..Köszönöm én is..és nehogy félbehagyd az irást!Én is szeretném ha könyvet adnál ki..Már legalább 20 embernek is el tudnám ajándékozni....minimum..és ne feledd SZERETÜNK!..de azt nagyon..:)
ReplyDelete