volt az idei ősz első termoszból-forró-teát-iszogatós erdei sétája!
Hozzá az új, horgolt, piros zongorakesztyűm! - amire, köztünk szólva, semmi, de semmi szükség nem volt, annyira szépen sütött a Nap, de hát ha egyszer ez a stílusom: tea és ujjatlan kesztyű, a tea persze cseresznyés-macipános.
Hozzá sárga szeder levél.
Hozzá kis ajándék idő. Csak nekem, csak itt, csak most.
( Ennek a helynek itt semmi köze nem lesz a másikhoz, de azért most még elmondom, hogy új bejegyzést írtam odaát is, annak aki szereti. )
Nagyon szépek a képeid. Az utolsó annyira mesebeli, várja az ember, hogy valamelyik levél, ág, bokor mögött megpillantson egy elbújt erdei manót vagy más mesebeli lényt.
ReplyDeleteA kesztyű meg dukál a termoszhoz, jó idő ide vagy oda :-)
Az a tócsa és benne a tükröződés kinagyítva!!!!
ReplyDeleteNagyon meg tudsz lepni Marta!
ReplyDeleteMinden csodás...már harmadik napja olvasom - nézem mind újra és újra...
ReplyDelete:)