"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Saturday, January 3, 2015
Szóval,
megengedtük neki, hogy egyedül vonatra üljön, majd háromszori átszállással néhány száz km-t utazzon, hogy az év utolsó öt napját máshol - jó társaságban - töltse, majd ugyanezen útvonalon hazautazzon, még épp időben, hogy a kelleténél egy nappal később, de megünnepeljük a születésnapját, majd együtt lépjünk át a szép új évbe.
Talán csak bátrak vagyunk, vagy inkább vakmerőek, netán felelőtlenek, mindenesetre én jobban szeretem azt a változatot, hogy lassan, a neki megfelelő ritmusban felnő, és érdemes nem elvenni tőle a pont általunk benne elültetett hitet, miszerint a nagy világ odakint érdekes és szép.
Nem szeretem a mai fiatalokat lenéző mondatokat.
Nem szeretem a világot megbélyegző apokaliptikus kijelentéseket.
Nagyon könnyű kirekesztő módon élni, s észre sem venni, hogy nem minket rekesztenek ki, hanem fordítva.
Mire hazaért - miközben, hála a végig működő kapcsolatnak ( I ♥ Internet ) a vonat ablakából készített és elküldött képekkel, a szép sorban érkező sikeres átszállásokról érkező üzenetekkel párhuzamosan a szív mélyén azért ott kuporgó félelmet mind jobban kiszorította a megkönnyebbülés - a testvérei a google segítségével talált receptek alapján csokoládétortákat sütöttek ajándékba. Tudom, ennél modernebbek már nem is lehetnénk.
Utólag így mesélte: mikor beérkezett a vonat az állomásra, és már messziről láttam, ahogy ott állsz készenlétben azzal a nagy kameráddal, már tudtam, hogy jó helyen vagyok. Hazaértem.
De jó, ügyes a lány!Boldog szülinapot a mai kor gyermekének, és sok jót a szintén ebben a korban élő fiatal és idősebb családtagjainak.
ReplyDeleteEmlékszem, 14 évesen egyedül én is vonattal utaztam Sopronból Békéscsabára internet nélkül.
Igaz, csak egyszer kellett átszállni, de az Budapesten volt sok-sok vágánnyal!
Megoldottam én is!:-)
Oh, de szép ez a kis történet, és milyen szépen leírtad! Meg is könnyeztem.
ReplyDeleteAz jutott eszembe erről, hogy meg kell tanulnunk " elengedni" gyermekeinket, miközben reméljük, hogy a beléjük nevelt évek segítenek megállni helyüket a nagyvilágban és amikor dönteniük kell, meg tudják hozni egyedül is a megfelelő döntést!
Köszönöm, Márta!
Boldog Szülinapot az ügyes nagylánynak!
ReplyDeleteMarta, nem vagytok vakmeröek, hanem bátor, szeretö szülök. Boldog szülinapot lányodnak!
ReplyDeleteAmit a kirekesztésről írtál, az hatalmas igazság.
ReplyDeleteHány éves az utazó?
ReplyDeleteÉppen a napokban emlegettem, hogy kilenc évesek lehettünk az unokahúgommal először utaztunk önállóan.
Persze nem volt több átszállás, amikor leszálltunk a vonatról, akkor tudtuk meg, hogy a mi úti célunkhoz nem visz busz, így gyalogoltunk néhány kilométert.
Más idők jártak -talán.
15 éves lett.
ReplyDeleteKöszönöm, köszönjük...
Isten éltesse a Nagylányt! :)
ReplyDeleteÁldott, békés, boldog új évet kívánunk nektek!
Jó nálatok gyereknek lenni 15 évesen is!
ReplyDeleteIsten éltesse a nagylányt
ReplyDeletekedves és megható volt ez a történet,
annyira büszke vagyok a lányodra♥