az én válentájnom

abban különbözött az összes többitől a világon, hogy most én mentem egész napra dolgozni hétvégén és Ő maradt egész napra itthon a gyerekekkel, a háztartással, és nem az a heppi end, hogy brilliánsan elláttuk volna a mindeddig másiknak kiosztott feladatokat - mert nem, nagyobb lett a káosz, mint valaha - hanem a megértés és megbecsülés, ami amúgy van, nyilván, de száz-százalékosan mégis csak akkor van, ha járunk kicsit egymás cipőjében is,
és még abban is különbözött az összes többitől a világon, hogy én hajnalban nem forró kávét és nem piros rózsát kaptam nagy szeretettel az ágyba, hanem egy kék orchideát,
létezik egyáltalán olyan, hogy kék orchidea? - kérdeztem hitetlenkedve magamtól,
de biztosan létezik, megnéztem, még mindig itt van a konyhaasztalunkon