ezt, ami van: ezt a férjet, aztán mi döntöttünk, legyenek gyermekeink, s ha már gyerekek, miért ne legyen házunk, macskánk, nyulaink, zongoraórák, szülői értekezletek, időpontok a fogorvosnál, eme országba is a szeretet vezetett, mert megígértem, hogy a világ végére is, ha kell, a munkámat magam választottam, korlátozott lehetőségek közül, de saját döntés, s ki hitte volna a legelején, mindez mennyi mélységes örömet hoz magával? A nehézségeket nem letagadni akarom, a nem szépet nem szépítgetni, beszélni róluk szabad és kell, de a mártíromság mindenféle árnyalata nélkül, ha szabad ezt kérnem saját magamtól. Az igazán boldog napok végén a tegnapelőtti mosogatnivalóval vagyok (megint!) napirenden általában, talán mert órákig fociztam és pingpongoztam, és este tíz után állok neki tükörtojást sütni, kedvesen, szeretettel, örömtől túlcsorduló szívvel.
Kedves Márta! És ez pont így van jól.
ReplyDelete♥♥♥
erre nem lehet mit mondani,
ReplyDeletecsak veled örülni,
és jönni újra meg újra és meríteni erőt, kedvet, derűt, szépséget a saját kis életemhez tőled
Ó, de jó ez így!
ReplyDeleteThis comment has been removed by the author.
ReplyDeleteDe szép így ez az egész :) Veled örülök én is!
ReplyDelete