A vendéggyerek, akinek jövő héten születésnapja lesz, a tizenötödik, s akit szeretettel örökbe fogadtunk erre a néhány hétre, szóval ő olyan helyen lakik, ahova mi nyaralni megyünk, ha megyünk. Harminc fok körüli hőmérséklet, szép épületek, pezsgő fővárosi élet, mindennapi fürdés az óceánban, ezekről mesél, ha kérdezem. Itt nálunk mostanában hideg van, újraindítottuk a fűtést is. Esik az eső naphosszat, erdők hallgatnak a ház körül, csendes falvak, vidéki gimnázium egy kicsi városban - ilyesmik vannak. Fázik szegény. Az első két nap mindig attól tartottam, unatkozik is. Aztán meg attól féltem, nem fogok tudni finomakat főzni. Nincs olyan dolog, nekem ne is mondja senki, amitől én ne rettegtem volna még. (Ez nevetséges, s aki bátornak született, sose fogja megérteni, mitől lehet annyit félni. Mindentől.)
De talán csak azért, hogy mind jobban megértsem:
mekkora kincs rejtőzhet egyetlen törékeny cserépedényben is,
milyen szép történet íródhat egyetlen "igen" kimondása következtében,
s életem végére majd egyszer elhiggyem,
elég jó voltam. Egyetlen dolog kéretik különben is számon:
nem, nem a szépség, nem a siker, nem az erő, nem a lehengerlő személyiség, hanem a
hűség.
Oh, Márta...én is tudnék a félelemről mesélni... És meséltem is már neked...
ReplyDeleteA bazsarózsák gyönyörűek... Imádom őket...
Ó Márta, annyira a szívemhez szóltál! Köszönöm. Ez nekem ma üzenet, lelki táplálék, bíztatás volt! Hédi
ReplyDeleteA "félelmeid" csak azt mutatják, hogy nem vagy közömbös. Egyik lépés a másik útán szembenézel velük és majd megerösödve lépsz magad elé. Kívánom, hogy majd eljussatok a kiszemelt helyre. Üdv a szintén átázott Hesszenböl
ReplyDeleteÓriási kaland ez,
ReplyDeletekívánom nektek a legjobbakat
és bátorságot
és majd mesélj légyszi' a szülinapról :)
JORGE LUIS BORGES
ReplyDeletePILLANATOK
Ha újra élhetném az életemet,
a következőben igyekeznék több hibát elkövetni.
Nem próbálnék olyan tökéletes lenni, lazább lennék.
Bolondabb lennék, mint voltam, igazából
kevés dolgot vennék komolyan.
Kevésbé lennék higiénikus.
Többet kockáztatnék, többet utaznék, többször
merengenék a naplementén, több hegyet másznék meg, több folyóban úsznék.
Többször mennék olyan helyekre, ahol sohasem jártam, több valódi
problémával törődnék és kevesebb képzeletbelivel.
Azok közé tartozom, akik értelmesen és termékenyen töltötték
életük minden percét; voltak persze boldog pillanataim is.
De ha elölről kezdhetném, azon igyekeznék,
hogy csak jó pillanataim legyenek.
Mert ha nem tudnátok, ebből áll az élet, kizárólag pillanatokból;
ne veszítsd el a mostanit.
Azok közé tartozom, akik nem mennek soha sehova lázmérő nélkül,
melegvizes palack nélkül, esernyő és ejtőernyő nélkül;
ha újra élhetnék, kevesebb poggyásszal utaznék.
Ha újra élhetnék, mezítláb járnék kora tavasztól
míg csak véget nem érne az ősz.
Többször ülnék a körhintára, többször merengenék a naplementén,
több gyerekkel játszanék, ha újra előttem lenne az élet.
De hát látjátok, 85 éves vagyok és tudom, hogy meghalok.
Tóth Éva fordítása
Annyira szeretem a keddeket..! Csodálatosak a virágok, egyik szebb, mint a másik. Köszönöm!
ReplyDeleteFélni a háborútól, a műtéttől, a bántalmazástól kell, lehet, amit te félelemnek nevezel az szerintem a megfelelési kényszer:
ReplyDeleteÓ. Hát...ez sem hangzik rosszul...:)
ReplyDelete