Nem ragaszkodom hozzá feltétlenül, hogy olyanok legyenek, mint én.
Tudom, tudom: fontosak a szép ruhák, a harmincadik körömlakk is fontos, hát még az ötvenkettedik selfie, az aztán!
Néha, főleg mikor eleget aludtam éjszaka, úgy tudok végignézni magunkon, mint egy kertész:
bízom a jó magban, amit elvetettünk,
bízom a jó földben, ami csak úgy adatott,
bízom két kezünk munkájában, szívünk szeretetében,
bízom az egyetlenben, aki adja az esőt, a napsütést, a vihart,
adja a növekedést.
Egy napba pedig mennyi minden belefér!
Könyvek és shopping, és múzeum, és bordó körömlakk, és kiállítás, és nevetés, néhány csepp könny is, és mozi, és szendvicsek, és selfiek, egy csésze kávé nekem, és könyvek, könyvek, könyvek.
És szeretet, sok-sok szeretet.
Kitart, míg világ a világ, s még két nap.
Azt a "könyves dolgot" a képen magyarázd el légy szíves! Árulja mosolyért ingyen, cseréli vagy kapta aznap!
ReplyDeleteBolhapiacot szervezett a könyvtár gyerekeknek, de alig lett valami nyereség, mert ami kis aprópénzt megkeresett, azt el is költötte újfent könyvekre. :)
ReplyDeletede jó, látom áruljátok a könyveket mosolyogva...ismerős a dolog, amit írsz valahogy nekem is több lesz bármennyit adok is el:)))))
ReplyDeleteés irigykedek a kiállításért (nagyon klassz lehetett)
és igen,
bízzál, ez a körömlakkos, "szelfis" élet csak a felszín és nagyon rövid ideig tart
♥
Bolhapiacra gondoltam én is, csak tisztán akartam látni!:-)
ReplyDeleteS hogy milyen szívesen vennék részt én egy felnőtt könyv-bolhapiacon, azt említenem sem kell, ugye...
ReplyDelete:)
nem lehetne arrafelé valami jó kis garázsvásárt szervezni könyvekből felétek ??
ReplyDelete:))