három szó

 

vár rám, ahogy bekapcsolom így korán reggel a laptopom: 

y  o  u    a  r  e    b  e  a  u  t  i  f  u  l

a háttérképem rendszeresen újul amúgy, nem is olyan kicsi kezek sikerítenek oda olyan képet, szólást, mondást, ami illik a szívek aktuális óhajához.

(na jó, általában egyszerűen csak kutyás háttérképeim szoktak lenni.)

de most kutya helyett valakik csupán csak szépnek látnak.

s én tudom, hogy így van, mert én is szépnek látom ezt a világot,

a sebeivel, bűneivel, rútságával együtt szépnek.

mert szeretem. 

s mert minden egyes akármilyen apró tiszta, önzetlen tett eszembe juttat valamit:

nem szabad feladni, van remény. mindig van remény.

( s míg így lesz, kiállok az út szélére, a dombtetőre, a ház elébe, onnan hirdetem szerteszét.)