ilyenkor indulunk el rendes napi sétánkra, kettecskén.
csak nagy ritkán jönnek a gyerekek is, ők inkább tanulnak, vagy dolguk van, vagy egyszerűen csak bevonulnak a szobájukba, a telefonjukba, bezárkózva egy oly külön világba, hova én nem léphetek be csak úgy.
kitéve a láthatatlan tábla: átépítés miatt átmenetileg zárva.
én pedig, mit tehetnék.
örülök, hogy van facebook, és like, és instagram, és whatsapp, és emoticon, s ki tudja micsoda, miről még nem is hallottam.
főzök egy-egy csésze forró csokit, habbal a tetején, leteszem az asztalukra, majd, mielőtt kilépnénk a szitáló ködbe, küldök még egy üzenetet is, kódolva, hogy akkor is értsék, komolyan mondom, ha egyszer véletlenül a Marson kötnének ki:
♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥
♥♥♥
ReplyDeleteimádom az erdőködöt, a forró csokit habbal, és a hangulatjeleket,mert akkor is látható, ha a szem épp másfelé gondol:))♥
Nagyon hangulatosak a képek. És azt gondolom, jó lehet a lányaidnak lenni:)
ReplyDeletekamaszodnak? :)
ReplyDeleteNagyon titokzatos helyen laktok!
ReplyDeletehttps://www.facebook.com/WooliesToys/posts/998670460184443
ReplyDelete:))
Én szívesen laknék ilyen világvégén! :o)))
ReplyDeleteCsodásak lehetnek ezek a séták...♥♥♥
Szeretem a ködöt! Mesésen tompítja az éleket.
ReplyDeleteÓÓ, a köd a legszebb égi dolgok egyike, a fátyol, a homály, a titok... a kamaszkor is az. Jó lehet annak a kamaszlánynak, akinek ilyen anyukája van.
ReplyDelete
ReplyDeletemicsoda sejtelmes képek...
romantikusak lehetnek a sétáitok :)
Kedves Márta!
ReplyDeleteMost egy kicsikét segítettél nekem, hogy én is csak tegyem a forrócsokit az ajtaja elé, és hagyjam békén, mert jól van ez így... És most sétáljak egyedül. Aztán talán eljön az az idő, amikor újra együtt megyünk.
Köszönöm!
A köd az szép jelkép a kamaszkornak is. Majd megerösödve kilépnek belöle, remélem én ebben reménykedek ;-)
ReplyDelete