2.

- Hát te, Anya, mit csináltál itthon egész nap? - kérdezte valamelyik kisasszony valamelyik nap, mikor nem kellett bemennem dolgozni.
- Én kérlek, nem csináltam ma semmi mást, csak ezt a lasagnet, amit most éppen esztek. És tényleg. Mert megérzi a testem mindig, ha szabad kissé elesettnek lennie. Mert a lasagnenál időigényesebb étel nincs is. Mert mindjárt háromfélét is szoktam készíteni: egy zöldségeset, egy sima paradicsomosat, egy húsosat. Mindenkinek olyat, amilyet szeret.
De még mielőtt belegondolhatnék napjam múlékonyságába, lassúságába s hiábavalóságába, kapok ajándékba még egy mondatot: 
- Az jó, mert én meg egész nap ennek örültem az iskolában. Hogy hazajövünk, és rend lesz, az asztal megterítve, s te éppen kiveszed a sütőből a kedvenc ételemet.
Mert néha elég annyi is, hogy étel van az asztalon.
Vagy annyi is, hogy ki-belélegeztem egész nap.
Elég annyi is - nekem nem, mert én mindig mindenáron hasznos, okos és jó akarok lenni, -
de aki szeret, annak elég annyi is, hogy vagyok.