Miután tegnap majdnem feladtam, gondolván, hiba volt idén is, immár hatodik éve elkezdeni ezt a kalendáriumot, ha egyszer nincs időm, fáradt vagyok, ide kell menjek, oda kell menjek - ma reggel új kedvvel indulok tovább.
Ha csak holnapig, akkor hát holnapig.
Mert ilyen az élet, pont ilyen. A gondviselés napról-napra történik, nem egy hónapra előre.
Talán soha ennyire még szétesetten nem ért az advent s introvertált lényem minden darabkája csak úgy áhítozik, hiába, némi csendre, némi saját időre.
Mégis. Pont ez lenne a lényeg.
Hogy a kegyelem nem kiemel a helyzetből, miben vagyok, de megerősít benne, megtöltve értelemmel, csodával.
A karácsonyi öröm néha nem több annál, hogy felkelek még korábban, mint szoktam, forró csokit főzni a családnak, különösebb ok nélkül, egy egészen hétköznapi reggelen. Tejszínhabbal, piros, fehér pöttyös bögrében, természetesen.
Néha ennyi is elég. S ha ennyi is elég, akkor én ezt még mindig meg tudom tenni.
Szívemből szóltál... Úgy érzem, túl rövid az advent... Nem érek a teendőim végére... Főleg a lomtalanítást, ablakpucolást, szekrényektetejének leporolását, pokhálók leszedését, konyha alapos kitakaritása(!), hűtő kipucolása... És még sorolhatnàm... Szerettem volna megvalósítani... De lehet ha nem is ez a legfontosabb????
ReplyDeleteKöszönöm a szavaidat, gondolataidat. A kegyelem általad is működik. Én érzem!
ReplyDeleteKöszönöm a szavaidat, gondolataidat. A kegyelem általad is működik. Én érzem!
ReplyDeleteMarta, ismét sokat adtál szavaiddal. Hálásan köszönöm! Üdv.
ReplyDeleteMárta
Budapestrol
Van egy örömöm és egy félelmem így advent táján. Az öröm, hogy elkezded a kalendáriumot, a félelem, hogy esetleg abbahagyod. De eddig szerencsére naponta vagy nekünk.
ReplyDeleteismerős érzés,
ReplyDeleteés ezért pont meg is értelek :))
de szeretem, amiket írsz
ne érezd magad csapdában, hogy minden nap szeretem olvasni, akkor is szeretném, ha csak heti egyszer írnál (nem biztos, de elfogadnám:)))komolyan mondom (ezt szokta Bogi is mondani, amikor bizonytalanságot lát bennem)
ajándékaid a gondolataid nekem, - mondjuk a képeid is- nekem vezérfonal
Kedves Márta!
ReplyDeleteSzeretnék Neked írni, kérdezni Tőled valamit úgy, hogy csak Te lásd. Hol, hogyan lehetne?
Köszönöm,
Bea
Email: prodan.marta@gmail.com
DeleteKedves Márta,
ReplyDeletemegosztanád esetleg a forrócsoki receptjét is?
Várakozva:
Ági
À, csak egyszerű forrócsokipor a boltból. :)
DeleteGo Márta, goooo!
ReplyDeleteSoha ne add fel a jóravalóságodat!
Ó, én annyira hálás vagyok azért, hogy idetaláltam...és lehet abban valami, hogy éppen Advent idején! Ezalatt a néhány nap alatt csak szemezgettem a bejegyzések közül, ám tegnap elkezdtem a legelejéről olvasni...arra jutottam, hogy bizony kötve-fűzve is remek olvasnivaló lenne ;).
ReplyDelete