- márpedig nekem ritkán szokott pont akkor és azokkal és úgy, ahogy elképzeltem volt.
néha egyszerűen csak nem kéne annyira akarni, mert
ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők,
s a legszebb, legdrágább dolgok ugye...soha nem erővel, soha nem hatalommal...
mindig is a nagyon mély, a nagyon magas marad a cél, de közben
lehetne örülni a szomszéd vidám, udvarias érdeklődésének is, a beszélgetéseknek az időjárásról, a csendnek, ha nem jut eszünkbe semmi érdemleges, egy-egy hangulatjelnek, pár szavas kommentnek a bejegyzés alatt, egy-egy embernek, rácsodálkozva, hogy de jó! ő is létezik, még ha nekem nincs is semmi közöm hozzá.
lehetne hagyni az összes házimunkát s kimenni inkább gyermekünkkel a havazásba.
lehetne néha egyszerűen csak lenni, s nézni, ahogy szállnak a pelyhek, könnyedén, hangtalanul.
nem sietni haza, s nevetni mindenen, ami csak eszünkbe jut.
igen, lehetne nevetni sokkal többet. elvégre is, sírtunk már eleget.
ijesztő
ReplyDeletetörtént valami
szomorú
?
ReplyDeleteHol? Kivel? Mi?
ReplyDeleteelső olvasatra annyira szomorú volt, nekem annak tűnt,
ReplyDeletemegijjedtem
... és rábízni magunkat az Úrra, hadd építse - szépítse életünk útját, ahogyan ő szeretné...
ReplyDeletefélrehallásomnak régen örültem ennyire :))
ReplyDeleteNem szomoru egyaltalan, pont hogy reg nem voltam ennyire felszabadult...annyi jo dolog van, aminek szabad orulni...en meg annyit agyalok...a lanyaim mondjak mar, hogy 'take it easy', es tenyleg...:)
ReplyDeleteTehat mittudomen, szomoru vagyok, mert nincs legjobb baratom vagy aggodom a gyerekem jegyei miatt, de ezeket nem en befolyasolom donto mertekben...elengedni jo ezeket a gondolatokaz, hogy minden rajtam mulik, mindenert en vagyok a hibas. Ilyesmi. A hopelyhek ihlettek meg.
ReplyDeleteazt hiszem alap-típusunkon nem nagyon tudunk akarattal túl sokat változtatni, van, aki sokat agyal, van aki anélkül vegetálja át az életét :)))
ReplyDeleteakkora hó van itt is, eszembe jutottál délben, amikor a hóviharban a járdát próbáltam sepregetni a háztömb előtt, szabályosan féltem a szélben :)))
A holapatolasokrol meg az eletveszelyes automanovereimrol nem is irok...ilyen havazos idokben az alap. Hozzaszoktam.
ReplyDeleteItt is esett a hó, alatta kis jég ( minusz 7 fok egész nap), így jó kis "csúszda" van. Tipegek, mint egy madár, nehogy hasaljak egyet.
ReplyDeleteEgyébként úgy megörültem, hogy írtál, hogy kijött belőlem a "Jaj, de jó"! Tartsa meg az Isten ezt a jó szokásodat, hogy írsz, mi pedig olvashatunk. Egyébként meg Courage, dear heart!!! :-) Sőt, ha boldog akarsz lenni, hát legyél! Látod, észben tartom a mottóid. Köszönet értük.
És a lányoknak igazuk van: Take it easy! Én még hozzáteszem: Don't mind!:-)
Még annyit: Ma a munkahelyemen elrágcsigáltuk a karácsonyi szünet előtt otthagyott mézeskalácsokat. Azt hittük már meguntuk, de együtt valahogy megbirkóztunk velük.:-)
ReplyDeleteMa hazafelé a vonaton a Nők lapját olvasgattam, és egy gondolat nagyon idekívánkozik: leírom neked Krúdy Tamás mondatát: "Gilbert Keith Chesterton szerint az angyalok azért tudnak repülni, mert könnyedén veszik magukat. Könnyedén, de nem komolytalanul. Azt hiszem az az ember tud igazán könnyed lenni, aki úgy érzi, hogy megtett minden tőle telhetőt, a többi már nem rajta múlik"
ReplyDelete`...sírtunk már eleget.`
ReplyDeleteezt köszönöm. kellett ez a pár szó most, nagyon.
Ó, a szent egyszerűség, a szent derű, hát ez elég is programnak, vagy kihívásnak az új évre! (Nem is könnyű ennyire elengedni a dolgokat, hogy az emberben legyen hely a fontosabbakra...)
ReplyDeleteAmi velünk történt - átértékeltette a világot, parányi gondok, ünnepi készülődés helyett lányom 36. születésnapján kórházi ágyánál álltunk.
ReplyDeleteFájdalmas, könnyes hetek vannak mögöttünk.
Mégis:
Éreztük az isteni kegyelmet, az imádkozók erőt adó szeretetét - És! a hálát, hogy nem a legrosszabb történt, hogy Isten irgalmából szövődött háló. Orvosok, ismeretlen segítők, minden.
Kemény leckét kaptunk és a gyógyulás reményét.
Legyen áldott évünk, hitben, reménységben, hálában gazdag!
Márta, kérlek jelölj vissza újra az Instagramon, mert elrontottam valamit. Köszönöm.:-)
ReplyDeleteKedves Márta, rendszeresen olvaslak, de ezekhez az írásokhoz egyszerűen nem tudok mit hozzátenni. Így, pont ennyi, a maga egyszerűségében és mégis mindenségében tökéletesek.
ReplyDeleteehetne hagyni az összes házimunkát s kimenni inkább gyermekünkkel a havazásba.
ReplyDeletelehetne néha egyszerűen csak lenni, s nézni, ahogy szállnak a pelyhek, könnyedén, hangtalanul.
en is gyakran erzek igy