- ezért, de csak úgy is -
Isten áldja a spagetti s a fagyasztott pizza s a mosogatógép s az okostelefon s minden olyan tárgy, ötlet, érdekesség, kedvesség feltalálóját, minek köszönhetően én is úgy érezhetem, ura vagyok az életemnek, de ha annak nem is, legalább a mindennapi ebédnek, ami mindig jó, ha elkészül végül is.
Most és mindörökké. Köszönöm.
Annyira várom mindig az írásaidat, de soha nem hagytam itt viszont egy köszönömet sem...
ReplyDeleteÉn főzés közben szoktam gondolni mindig arra, hogy a zöldségek és a többi hozzávaló mennyi ember kezén keresztülment, és milyen jó, hogy vannak nekünk. De igyekszem a lehető legtöbbször ilyenekre gondolni és hálát adni mindenért és mindenkiárt, amink van.
Köszönöm Neked is, Márta.
Ha itt vagyok a blogodban könnyűnek látom azt, amit egyébként nehéznek tartanék. Van benned valami jó, ami hat rám, és ezt nagyon köszönöm. Mikor látom, hogy írtál, mohón elkezdek olvasni.:-)
ReplyDeleteÉn is így érzem. Annyira szeretek ide jönni, feltöltődni a gondolataiddal, és mosolyogni rajta, vagy elszomorodni, esetleg szurkolni... ÉS tényleg jó dolog a spagetti. Én is be szoktam vetni, mert az mindig jó ötlet :)
ReplyDeleteHála... minden napon, órában, percben, mindig van valamiért. Most ezért itt... akár. :-)
ReplyDeletemint egy asztali áldás
ReplyDeleteámen
♡
Tetszik, ahogy írsz! Szép napokat! :)
ReplyDelete