Szeretem

a korai kelést, szeretem az esőt és dolgozni is szeretek.
Csak így egyszerre nem szeretem őket.
Olyan ez, mint egy mondat, minek külön-külön minden egyes szavát érteni vélem. Csak magát a mondatot, na azt nem értem, sehogysem.
Korán és esőtől ázottan kezdődnek mostanság a napok.
Majd hallgatagon,  kanyarogva folytatódnak a város fele be, hogy ott vegyem fel végül a - nyugodt kis lényemnek annyira érthetetlenül - rohanó ritmust a munkában, hol tegnap abbahagytam volt.
Délután viszont - paprikás krumpli kevergetése közben történt éppen! - visszajött a hegyre a Tél.
Mert nekem nem számít, tényleg nem. Ha esik, ha fúj, felhúzom a piros gumicsizmám és megyek.
De erdőben barangolni, gondolkodni, csodára várni, s rájönni arra, mennyire szeretlek,
mégiscsak hóesésben a legszebb.