Szeretem ezt

a személyt, ki megpróbálja kihozni ebből a ködös, esős szerdából is, amit csak lehet. Lassan tovatűnik a tegnapi gyönyörű hó. Ám tűnjön.
Szeretem, hogy nem egyik hétvégétől a másikig él, s hogy jól érzi magát bárhol, bármikor.
Szeretem benne, hogy kiflit vesz ebédre útban hazafelé a gyermekeinek, de hazaérve nekiáll órákon át lasagnet sütni, többfélét.Nem siet, hogy túl legyen ezen is.
Szeretem, hogy van egy kis füzete, miben külön lapokat szentel a kérdéseknek, melyekre nem tudja még a választ.
Szeretem a béketűrését, a csendjét, a mosolyát. Hogy reggel megteríti az asztalt, és kedvesen ébreszt mindenkit, pedig neki is korán kell elindulnia.
Kivülről nézem, és lassan megszeretem.
Annyit bántotta magát éveken át azért is, miért pedig nem volt hibás. Annyiszor hitte magáról, hogy nem elég szép, nem elég jó.
Épp ideje volt megérkeznie erre a helyre, hol kicsit megpihenve elhiszi már: elég szép és elég jó.
Boldog szerdát, boldog márciust. Ez utóbbi a  kedvenc hónapom.