Kitekintve a továbbképzési terem óriási ablakán úgy örültem, mint egy kisgyerek, hogy még mindig havazik egy egészen kicsit.
Örültem, hogy a mindenféle adó- s munkaügyi változásokat felvázoló előadó szerint jövő évben még nagyobb védelmet kapnak majd az anyák, több ellátást a gondozásra szoruló - főleg szellemi visszamaradottsággal küszködő - embertársaink, több lehetőséget munkát kereső menekültjeink.
Néha egészen apró, nüansznyi változások ezek...egy-egy eljárási protokoll leegyszerűsítése, egy-egy utolsó utáni esély lehetősége, számok és százalékok kreatív ide-odatologatása, hogy jusson is, maradjon is.
Az emberség és szépség túlélésének reménye még egy ilyen szürke és fárasztó délelőttön is át tud ragyogni. Megkapaszkodik egy rövid fejmozdulatban, meghintáztatja magát egy ablakon kitekintő tekintet sugarán, lenyűgözi a figyelmesen jegyzetelő könyvelőlány álarca mögé elrejtőző nagy, gyenge szívet. Az enyémet.
Még nem tudom, pontosan milyen lesz idén a karácsony itt a hegyen. Csak azt tudom, hogy lesz, és hogy csodaszép lesz.