közvetlenül

húsvét előtt kaptam egy kézzel festett tojást a visszafogott, hallgatag, kedves tanulólánytól az irodában.
még a nevemet is belekarcolta szép, kalligrafikus írással.
de nem csak úgy átadta, hanem meg is állt az asztalom mellett, mosolygott, majd - ő, akit abban a másfél évben, mióta együtt dolgozunk, még soha nem tudtam rávenni én, aki magam is inkább a viszonylag visszafogottak, hallgatagok, kedvesek táborát gazdagítom ezen a szép világon, szóval nem tudtam rávenni, hogy bár egyszer is két szónál hosszabb társalgást hozzunk létre - elkezdett csevegni, magyarázni, s mesélni, mesélni, mesélni...
olyan szép volt, mint hajnalban a dombok fölött a derengés.
olyan szép, mint résnyire nyitott ablaknál a meglebbenő függöny.
olyan szép, mint a csendes virágnyílás.