Thursday, November 2, 2017

Szeretném, ha lenne egy tavam.

Reméltem, nem kérek teljesíthetetlent.
Csak magunkat, csak néhány napot, s mindegy hol, csak legyen ott egy tó is.
Szeretem a tavakat. Mert visszatükrözik az eget. Mert olyan mélyek. Olyan békések. Olyanok, amilyenről én csak álmodom, hogy egyszer leszek.
Kértem egy tavat és megkaptam.
S mielőtt holnap hazaindulunk, még vetek rá egyszer korán reggel egy hosszú pillantást.
Aztán kisimítom, apróra hajtogatom, s a zsebembe teszem.
Mikor majd megint nagy szükségben leszek, szépen előveszem.
Kiteregetem, leülök a partjára, s csak nézem, nézem, nézem...

12 comments:

  1. Jézusom, mennyire gyönyörű fotók ezek??!! És mennyire sztárfotók rólad! Azt tudom, hogy te szépen fotózol, de a családod is, csak úgy spontán, ilyen csodás képeket készít?
    ...és hát az összehajtogatható tavacska képe gyönyörű. jó lenne megfesteni!

    ReplyDelete
  2. Nagyon festői a táj!Mesés fotók!

    ReplyDelete
  3. Gyönyörű ez a tó!!! Örülök, hogy teljesült a vágyad :o)

    ReplyDelete
  4. (hajtoga-TÓ) :-) - Te Márta, én ezt tényleg megfestem. a hajtogatott tavat. Illik majd a térképsorozatomba :-) (persze ez csak hencegés, míg meg nem csinálom, mert a bögremesédet is meg akartam festeni sok évvel ezelőtt, és nem sikerült, mármint rossz lett... de inspiráló ez a képzet.)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Zsuzsi, fesd meg! Nagyon orulok neki! Nagyon jo a szojatek is!:)

      Delete
  5. http://www.magyarora.com/phonetics/nemes_nagy_nyari_rajz.pdf

    ReplyDelete
  6. Márta, idén is lesznek adventi bejegyzések? Kérlek, legyenek! :)

    ReplyDelete
  7. Olyan régen írtál Márta! Jól vagy? Hiányoznak az írásaid! oké, persze, olvashatom a régebbieket... de azért... :-)

    ReplyDelete