Az egyik legkedvesebb német szó szerintem a Vorfreude. Magyarul annyit jelent, mint előre örülni valaminek. Nem vagyok nyelvész, csak a mindennapi életből s az emberekkel való beszélgetésekből gondolom, olyankor kell használni, amikor az, aminek örülünk, biztosan bekövetkezik.
Vorfreude. Szép szó, jól illik az adventhez.
Kicsit olyan, mint amikor könyvet rendelek, majd várom a postást, mikor csönget be vele. Vagy mint amikor vendégeket hívok, és tudom, hogy el is jönnek. Vagy koncerten a karmester jeladására várok, megélve azt a néhány örömmel és feszültséggel teli pillanatot, mielőtt szárnya kel a dal. Vagy álmatlan éjszakán az ablakot nézem, s ott a reggeli derengés legelső jelét figyelem. Vagy a kávéfőző sistergő hangjára várok, s a készülő sütemény illatára. Vettem nemrég aprópénzért egy amarillys gyökeret, s odatettem a konyhaablak párkányára. Annyi örömet szerzett ahogy figyeltem, mennyit nőtt, mennyit változott, hogyan nyújtózott minden nap egy kicsit, akárcsak a gondolataim, az ég felé. Egy reggel aztán egyszer csak ott pompázott gyönyörűen, fehéren.
Annyi hiábavaló reménykedés után, közben és mellett van ilyen várakozás is. S az élethez nem is kell néha más, nem kell dobpergés, virágnyílás, csillaghullás, semmi, néha elég csak a gondolat, hogy a csoda létezik. S míg hozzám is elérkezik, addig is előre örülök. Vagy ha még nem tartok ott, akkor előre örülök annak, hogy majd előre örülhetek annak, hogy majd egyszer örülni fogok.
ezt most köszönöm.
ReplyDeleteMárta, te olvastad Az élet játéka c. könyvet, ugye? nagy klasszikus, épp erről szól.
ReplyDelete