Nem panasz, csupán csak ténymegállapítás: vannak napok, mikor egyetlen csésze teányi saját idő sincs. Nincs, mert szüksége van rá valahol máshol valaki másnak, vagy mert lemondok róla, vagy mert önként adom oda. Hallottam egy zsidó szokásról, mely szerint jó mindig készenlétben tartani egy üres széket, legyen hova leülnie a Messiásnak, ha megérkezik. Szép gondolat. Élem az életet, s mert jelen körülmények közt nincs túl sok idő megállni, hosszasan, áhítattal figyelni, ezért - míg teszem a dolgom - odateszek gondolatban egy üres széket, az autómban fenntartok egy szabad helyet, az asztalnál készenlétben egy plusz terítéket: ne érezze nálam magát egyetlen vendég sem váratlannak, ha átlépi szívem küszöbét.
Nagyon szép!
ReplyDeletePeszachkor mindig egy külön serleg bor a széder asztalon Illés prófátának! (Elijahunak) :)
ReplyDeleteerről a mindig egy üres szék a Messiásnak... nem is hallottam , de gyönyörű (le is pakolok...:)
...az unokám úgyis már kérdezgette: Mikor jön már az a Messiás?... igy talán hamarabb! :)
ReplyDeleteHálával telt szívem....
ReplyDeleteNéhány éve még ezek a napok igen-igen mozgalmasak voltak.
Most pedig van időm cinkéket bámulni, csak úgy horgolni valakinek egy sapkát, akit nem is ismerek.
Megállni, aztán rohanni is, ha kell...
Kiszállni a pörgésből, nem bánni, hogy tetőtől - talpig nem lesz minden csillogó karácsonyra, hogy hajnali csendességben írhatok, olykor sírhatok.
Nézhetem az éjszakai fényeket a folyón...
Mehetek unokázni.
Isteni ajándék a boldog nyuggerség.
Csurran-cseppen idő erre is, arra is.
Semmi sincs készen, minden lesz valahogy.
Két évvel ezelőtt rettentő napjaink voltak, fohászkodom, hogy a béke, az isteni szeretet velünk maradjon.