"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Saturday, December 23, 2017
23.
Idén is megérkezik hozzánk a karácsony, és idén sem hirtelen.
Volt helye újból az adventnek, a várni tudásnak, a meg-megállásnak.
Hajnalban mindig inkább csak magamnak írtam, olvastam. Sok borús, szürke reggelen éreztem úgy, ezek a percek legalább annyira fontosak, mint a ruha, amit magamra öltök - mintha fénybe öltöztettek volna, és örömbe.
S úgy szerettem esténként is ide leülni. Hogy megpróbáltam valamit továbbadni abból, amit a nap folyamán kaptam és gondoltam, az segített figyelmesnek lenni, nem csak magammal törődni. Valahol azt olvastam, a jó írás ismertetőjele az - mint ahogy szerintem egy jó ruha, ház, használati tárgy, festmény, vers, bármi más ismertetőjele is -, hogy az olvasó felismeri benne önmagát, s megnyitja Isten felé a szívét. Ha a figyelem ehelyett az íróra - a ruhát varróra, a házat építőre - irányul, akkor valamit nem jól csinálunk.
A legrosszabb szokás nem is egy rossz szokás, hanem egyszerűen csak az, hogy megszokjuk a csodát.
Felnőttként, miután végigdolgoztuk az egész adventet, s miután gondoskodtunk ajándékról, ételről, italról, tiszta ruháról az egész családnak, elég nehéz úgy fogadni a karácsony csodáját, olyan hittel és tiszta szívvel, mint a gyerekek.
De én akkor is nagyon vágyom rá. Újból és újból és újból.
Holnap meggyújtjuk a negyedik gyertyát is az adventi koszorún. A karácsonyi történetben pedig olvasni fogunk arról, hogy mikor a pásztorok elmentek Betlehembe, s elmondták az angyaloktól hallott üzenetet, mindenki aki ott volt és hallotta, az elcsodálkozott.
Én is erre várok, én is erre készülök. Ott lenni, elcsodálkozni, rácsodálkozni, nyitott szívvel fogadni a karácsonyi üzenetet:
Velünk az Isten!
Ne féljetek!
Drága Márta, neked jó írásaid vannak :) Hédi
ReplyDelete