"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Monday, February 19, 2018
Képeslapok.
De jó lenne mindenkinek képeslapot küldeni, akit szeretek! Csak úgy. Mert ugyan még havasak az utak, de mégis, én tudom és érzem, közeleg már a tavasz. Tavaszköszöntő képeslapot még soha nem írtam, senkinek. Eddig.
Persze, nem tudok mindenkinek küldeni, akit szeretek. Ezért kiválasztok csupán csak hat személyt. Egyik ezért különleges, a másik azért.
Valaki azért, mert ő a legkedvesebb. Valaki azért, mert sokkal fiatalabb nálam, és jól esik olyasvalakinek üzenni, aki egy teljesen más életszakaszban van, mint én. Van aki azt sem tudja, hogy létezem, csak én tudom, hogy ő igen, de szeretném megköszönni, hogy inspirál, s hogy szélesíti a világomat, a gondolkodásomat. Van, aki példakép. Van, akit csodálok, a bátorságáért, őszinteségéért, küzdeni tudásáért, nagyvonalúságáért.
Írok németül és írok magyarul, lassan, kézzel, személyeset.
Eugene Peterson egyik könyvében olvastam, hogy levelet írni a mai világban olyan, mint lovaskocsival közlekedni autó helyett.
Ezért, pont ezért, mert ennyire ritkaság, megadom a módját. Különleges képeslapokat rendelek, különleges személytől, messzi földről. Aztán várom napokig a postást, mikor hozza őket. Aztán főzök egy csésze teát. Utána leülök, kibontom a csomagot, nézegetem a képeslapokat. Kiválasztok egyet, és megírom. Minden nap csak egyet, vagy kettőt.
Tervezgetés, várakozás, megérkezés, meglepetés, s ez a folyton fel-felbukkanó késztetés bennem, hogy örömet szerezzek valamiképpen, ha tudok...így válik ünneppé számomra a hétköznapok rohanásában egy apró gesztus - a tavasz, a lovaskocsik, s a barátság ünnepévé.
Éva képeit és blogját pont annyira szeretem, mint a te blogodat. :)Gyönyörű képeket készít, mindig elvarázsol.
ReplyDeleteés a te gyönyörű képeslapjaid, azok számomra sokkal sokkal személyesebbek voltak, mint Évié
ReplyDeleteabbahagytad?kár, újítsd fel, rendelek:)
értelek én - mindig tanítasz -, hogy a te szépségeid mellé simán befér, hogy más szépségeit ajánld: Hajnáét, Éviét...a gesztus nagyon nemes
ReplyDeleteBevallom, ennyire tudatos nem vagyok, egyszeruen csak nagyon megtetszettek ezek a kepeslapok, es mar reg nem kuldtem senkinek. Es szeretnem, hogy masok is megcsodaljak oket, meltoak ra.
ReplyDeleteA sajat lapjaimmal mar nem foglalkozom, abbahagytam, teljesen alkalmatlan vagyok az ilyesmire, sajnos (vagy nem, de) nem fogom felujitani.:)
Gyönyörű képek, köszi, hogy megmutattad! <3
ReplyDeleteJaj, olyan jó ez... tudod, megkívánja az ember itt, téged olvasva, a normális tempójú, szemlélődő életet.
ReplyDelete(Éva fotói tényleg annyira jók!!)