"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
Saturday, December 8, 2018
8.
A legelső karácsony éjjelén egy egyszerű istálló lett menedéket nyújtó hajlékká, szegényes, ideiglenes otthonná.
Ezért adventről mindig a hajlék szó is eszembe jut. S az, hogy számomra ez mit jelent.
Házat, családot, jóbarátot. Templomot. Könyveket, verseket. Történeteket. Egy-egy számomra kitalált titkos becenevet. Gyertyákat az ablakban, forró levest a fazékban, konyhában terjengő kávéillatot. A kóruspróbákat szerdánként este fél héttől. Viseltes pulóvereket, s a kockás, kopott flanellinget, amiben alszom. Asztali imádságot. Egy-egy dallamot. Ismerős hangot, vidám nevetést a telefonban. A kis borítékot a képernyő bal sarkában, mikor levelem érkezik. Utazásokból hazaérve a csapból folyó víz friss ízét. A mosogatógép halk zúgását. Rám váró házimunkát. Kerti ajtónál várakozó fehér macskát. Idegen országban az anyanyelvemet. Az ábécé betűit, szókincset, s a blogot. A munkahelyemen a saját jelszót.
Mikor valami, amit megszoktam, egyszer csak véget ér - én lettem már csalódott attól is, hogy elfogyott a boltban a kedvenc teám -, akkor az majdnem olyan érzés, mint hirtelen utcára kerülni.
Egy kapcsolat megszakítása, egy álom szétfoszlása, egy hosszú időn át végzett munka értelmetlenné válása mind, mind olyan érzés, mint otthontalanná válni.
A legelső karácsony éjjelén egy egyszerű istálló lett hajlékká, szegényes, ideiglenes otthonná.
Sose értettem, miért nem gondoskodott a Fennvaló valami biztonságosabb helyről, ahol világra jöhetett volna egyetlen Fia.
Talán azért, hogy ne legyünk egyedül a félelmünkkel: itt minden otthon, a legkedvesebb is, a legstabilabb is - átmeneti. Elveszíthető.
Talán azért, hogy akárhányszor ez kicsiben vagy nagyban velünk megtörténik, akkor legyen kihez bizalommal odafordulni. Valakihez, aki több, mint az emberek, akikhez ragaszkodunk. Aki több, mint a mindennapi kedves szokásaink. Aki több, mint önmagunk. Aki magához öleli a mindenséget - a csillagos eget, s az emberi szívet. Valakihez, aki azt mondja: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is...(Ézsaiás könyve 57:15)
annyira imádom a leltárjaidat
ReplyDeletebeültetted a fülembe erről a hajlékról gondolkodást
ReplyDeletemeg arról, hogy milyen békességre, milyen gondtalan nyugalomra asszociálok a nyári vidéki nyaralásaim emléke alapján az istállóra, meleget adnak az állatok nagy teste, meg a petróleumlámpa fénye, a frissen fejt tej habja, és az emberzajtól mentes biztonság, álmosító nyugalom....soha ennyi JÓ nem volt így együtt még egy lakásomban sem...,
Valódi gyöngyszem! Hédi
ReplyDelete