Tuesday, July 2, 2019

Provence.

Nyáron mindig Provence-ba vágyódom.
Provence nem feltétlenül a csodaszép vidék valahol messze, Franciaország délkeleti részén.
Provence mindig ott van, ahol éppen vagyok mikor rám köszönnek a forró nyári napok.
Benne van minden apró csodában, látnivalóban az út mentén, mit ezerszer megtettem már az itthoni erdőkben. Benne van minden gyermekkori emlékben. Ott van a térdig érő fű harmatos érintésében a csupasz lábszáramon. A tücskök cirpelése, a méhek zümmögése, a száraz tobozok illata, az apró izzadságcseppek a homlokomon, a virágok színe, a zöld sok-sok árnyalata, s végül a kis erdei medence jéghideg vize, a forrásvíz íze - ez mind-mind Provence.
Visszaérve alig tudom összeszedni magam, hogy legalább a legfontosabb dolgokat elvégezzem. Nehéz céltudatosnak lenni egy ilyen szép napon. Nyári zápor után vágyódik a táj, a kert, az utca.
Szavakat keresek, hogy megfogalmazzam a nap, a pillanat szépségét. Hogy kifejezzem valahogy a hálámat.
Végül elfogadom, elég, ha félig-meddig vagyok hasznos. Ha félig-meddig találok megfelelő szavakat. Ma elég, hogy létezem, s hagyok mást is egyszerűen csak létezni.

7 comments:

  1. Olyan de olyan sz é p e n írsz, te Márta! A lelked mozzanatai is benne vannak!

    ReplyDelete
  2. Itt vagyok én is Márta türelmetlenül várom írásaid. Méghogy nem új.Mindig viszel bele valami meglepőt !Jó hogy vagy nekünk

    ReplyDelete
  3. És huh, ezek a képek....! :) <3

    ReplyDelete
  4. Annyira jó még mindig olvasni a soraid , kedves Márta.
    Mindig itt vagyok, csak ritkán szólok. :)
    Szeretettel üdvözöllek,
    Enikő

    ReplyDelete
  5. Na ifen, a Provence-romantikában benne van annak a szabadsága is, hogy az élet elvezetében nem tekintik akadálynak se a maguk, se a dolgok tökéletlenségét, meglátjàk a szépet, a derűt a kopottságban, esetlenségben, egyszerűségben...

    ReplyDelete